Downton Abbey meg A Tenkes kapitánya - Pásztor Erzsi mindkettőben

Vajon lehet-e annyira szeretni Grantham grófját, azaz Robertet, a Crawley család fejét, mint történetesen Eke Mátét, a Tenkes - kuruc - kapitányát?

Hát, persze.

Mit számít, hogy csaknem pontosan fél évszázad telt el a két sorozat hazai bemutatása között. S az egyik történet 1912-ben kezdődik egy nagy-britanniai birtokon (Yorkshire a "fantázianeve" a filmben), a másik a Rákóczi-szabadságharc idején, a valóságos Villányi-hegység ugyancsak létező tenkeshegyi körzetében.

Ember(séges) Grantham grófja, s a mi Eke Máténk is. Hogy óriási a rangbéli különbség az időbelülin túl? Ez persze nem korszak-függő; mi ne tudnánk?

(A jellemek ilyen-olyan szabását sem az determinálja, hogy ki, melyik kasztba születik. Ettől még persze lehet valami - igazságféle - abban a bizonyos vélekedésben, hogy adj valakinek pénzt meg hozzá hatalmat, akkor majd kimutatja a foga fehérjét. A kivétel erősíti...)

Folytathatnánk az összehasonlítósdit napestig. Úgy, mint: Grantham grófjának megformálója, Hugh Bennoville, vagy Eke Mátéként Zenthe Ferenc a nagyobb színész? Avagy: John Bates, Lord Grantham lakája (Brendan Coyle) vagy Buga Jakab (Szabó Gyula) tesz-e, tett-e ránk nagyobb hatást?

Annyiféle egyéb vetület elemzésére van (lenne) lehetőség. De ezt talán ki-ki végezze el saját magában, ha éppen van hozzá ideje, kedve, ereje. Nem kétséges azonban, hogy hasznos tanulságokkal szolgálhatna az ilyesmi.

Példának okáért, milyen kedves: mindkét sorozatban egyaránt szerepel, aki nem hiszi, az járjon utána, a csuda klassz Pásztor Erzsi. A Tenkesben: Liza cselédlány. De fölvitte ám az Isten a dolgát, mert emitt pedig: Grantham özvegy grófnéjának - a bűbájos Maggie Smith-nek - a magyar hangja!

Számtalanszor ismételték - műsorra tűzik mostanság is - a Tenkes kapitányát, valamennyi korosztály tagjai meg-megnézhetik. S jön a Downton Abbey harmadik évadja, készül a negyedik... Ámbár a dilimobilok, az akciózuhatagok XXI. századelői világában sokak (a többség) adaptere már ilyesmire nem (sem) vevő?

Holott, mindezzel együtt is: szeretünk - ott legbelül: szeretnénk - azonosulni az igazi(nak látszó) hősökkel, a kézhez símuló képernyőinken cikázókkal is, hogy aztán mi magunk ne csak a külső akadályokon, hanem legelébb saját magunkon tudjunk fölemelkedni,  ha úgy hozza a helyzet, a sors.

Egyre többször hozza úgy.

De honnan, mi(k)ből  kapunk tartósabb életelemet: a Tenkes kapitányából meg a Dowton Abbey-ből, avagy azokból a (kommunikációs - oh!) tömegtermékekből, amelyek álcaként szolgálnak csakis arra, hogy elhülyüljünk, megnyomorodjunk, hogy irányítható bábukká, marionettfigurákká, akaratmentes robotokká váljunk?

Lehet választani. Talán még nincs túl késő.

A jó "öreg" Robert és a csupa szív Máté módján is lehet élni. Yorkshir-ben és a Tenkesen. Mindenütt.

Még inkább: csak így érdemes.