Dolgozószobai rendrakáskor - esetemben ez túl hosszú folyamat - akadt a kezembe egy papiros, rajta (tényleg nem tudom mikor írt) soraim:
Szenkovits Péter
Sem(mi)
Rajtunk úgysem múlik semmi
Mi nem akarunk semmit
Mi ha akarnánk se csinálhatnánk semmit
Mi nem tehetünk semmiről
Mi nem felelünk semmiért és senkiért
Mi nem álmodunk semmiről
Mi nem vágyunk semmire
Mi soha semmit sem
Mi nem
Mi
Mi nem élünk
Mi nem is támadunk föl soha
Nagyon szép vers!
VálaszTörlésKöszönöm! Szép hetet! SZP
VálaszTörlésSzép, szomorú vers! Ha ma írnád, hogy szólna? Olajos Gabi
VálaszTörlésJó kérdés!? Bizonyos szempontból igen-igen aktuális, sajnos. SZP
TörlésÉn azt monadám, hogy sok mindenről álmodunk, sokat szeretnénk csinálni, nagy a felelősségünk,azt már nem mondaná, hogy nem tehetünk semmiről, de tényleg nem rajtunk múlnak a dolgok.- bs
VálaszTörlésApátia; pedig tényleg nem szabadna...
VálaszTörlésIgazad van, persze, hogy sok mindenről tehetünk.
Éppen ez az!
Ne adjuk fel!
Gyerünk!
Blogfolyammal - újsággal, bármivel...
Teremtuccse!
Teremtsünk, csak azért is: legfőképpen a követkető generációkért!
Köszönöm! - SZP