2014. május 28., szerda

Létrend-kiegészítő



Vég(telen), tisztesség
Mindvégig adjuk meg a tiszteletet egymásnak és ne csak a (leg)végén.


                                                                                                                          szp 

2014. május 24., szombat

Jó levegőt! Jó szerencsét!

Már a ciklon előtt izzott a szamóca s aromájával belengte a pagony szegélyét. A fergeteg nem tett benne kárt. A mini szüretkor – fájdalmas nyak- és deréktáji hasogatás/szurkálás közepette – idevágó üdvözlési módot talált ki, mint: „Jó levegőt!”. De, sajnos, nem jött senki. Eszébe jutott a bányászok, erdészek egymás között használt köszöntési szokása is: „Jó szerencsét!”. Mikor ezt először hallotta Sopronban, morzsányit meg is hatódott. Eltökélten görnyedezett; a vereslő szemek csipegetésekor agyi fogaskerekei egyszer csak „kidobták”: addig nyújtózkodj, míg – van végtagod! És (talán ettől?) enyhült a sajgás, a szúrás, a szaggatás.  
          
szp




2014. május 23., péntek

Láss(unk) csodát!


Láss(unk) csodát!
A legtehetősebb s egyben a legbőkezűbb felső tízezer magyar toplistája - 2014 - megjelent a www.prezent.hu-n. A kiadó hagyományteremtő szándékkal tette közkinccsé a honi vagyonos adakozók névsorát.

                                                                                                                                           szp

2014. május 15., csütörtök

A függetlenedés folyamata...

De miért is kellene rabszolgasorban élni? Bizonyos kötöttségektől nem is lenne ám nehéz megszabadulni! Például – elsőként - a televízió előtt töltött órákból csípjünk le. Persze nem visszasírandó, ám tényleg így volt: a képernyők pályafutásának elején (igaz, technikai okokból) sem hétfőn, sem pénteken nem volt adás. Immár iktassunk mi be, önként és dalolva, szüneteket. Felezzük először, mondjuk, a hírműsorokra fordított időt. Kurtítsuk meg a sorozatok számát is. Vezérelvünk lehetne: ami épít, gazdagít lelket/szellemet, az maradhat. Ami nem, hát, ég vele! A függetlenedés folyamata aztán kiszélesedhetne.
          (Jó reggelt! - Vas Népe, 2014. május 13., kedd)




2014. május 12., hétfő

Talmi tatamik és varázsszőnyeg


Duna-parti sóhaj
Még soha nem voltunk ennyire szabadok! - járomban.


Bajos
- Ember! Próbáljon meg gondolkodni mások fejével is!
- Jó, jó. De nem (lesz) könnyű; még a sajátommal se.


Patikamérleg/hajszál
A gátlásainktól, kérünk, urunk, szabadíts meg minket! Ám ne (azt ne) engedd, hogy ránk törjön (elhatalmasodjon rajtunk/felettünk) a gátlástalanság!

A vég
Pénzért akár az ördögnek is eladnák magukat. Igen ám, de neki se kellenek már.


Virtus
Kemény, mint a Rolling Stones. Igaz, csak szűk családi körben.


Óvatos duhaj
Akit egyszer megégetett a tűz, az már a víztől is fél. 


Üzenjünk Európának...
„VIP Már 600 ezer magyar dolgozik külföldön, egy friss felmérés szerint Angliában 300, Németországban 135, Ausztriában 63 ezren lehetnek. // origo – 15:28:33 – 2014. 05. 11.”
„Álláshirdető: Legújabb állásajánlatok – 2014. május 12.
1. Karosszéria lakatos munka – Norvégia
2. Kamionsofőr állás Angliában
3. CNC esztergályos és CNC marós munka Angliában
4. Idősotthoni ápolói állás Angliában
5. Műtős munka Németországban
6. Mobiltelefon-szervizelés – Anglia és Írország
7. Ápolói munka Dél-Németországban
8. Víz-, gáz-, fűtésszerelő német nyelvterületen
9. Festő, mázoló német nyelvterületen
10. Villanyszerelő német nyelvterületen
11. Ausztriai fémipar, gyártás, termelés
12. Konyhai munka angliai Fish and chips étteremben”
Üzenjük Európának: már(is) ott vagyunk!


Talmi tatamik és varázsszőnyeg
Perzsa- vagy rongyszőnyeg alá söpörni a problémákat; egy és ugyanaz.
Bársony- vagy futószőnyeget húznak/rántanak ki alólunk; dettó.
Bármiféle matériából szőtt/tekert/sodort szőnyeg szélén kiállíttatva megszégyenülni; nemszeretem.
Viszont varázsszőnyegen emelkedni, repesni/repdesni, hasítani az ózondús levegőt - az, más kategória. 
                                                                                                                                              szp



                                                                                                                                             

2014. május 11., vasárnap

Itthon/otthon az univerzumban

                                        
Vajon kirobban-e a harmadik?
Nyugi, nyugi, nyugi...


Mint duzzogó (jóllakott napközis) óvodás…
HÍR: „VIP Nem engedték a román légtérbe az orosz kormányfő-helyettes gépét. Dmitrij Rogozin azt üzente: legközelebb TU-160-as hadászati bombázóval jön. // origo – 12:32:11 – 2014.05. 10.”


Sok szennyvíz lefolyik addig a Dunán.


Hülyének nézi(k), mint Orbán Európát.


Hűha!
Már megint f(r)áziskésésben vagyok.


Azonnali hatállyal lemondok, csak (már) nincs miről.


Alkalmazkodom, tehát (még meg)vagyok(?).


Korrodálódom, tehát (még) vagyok…


Hinta-palinta
Az érdek a mérleg nyelvének kedves(e)/édestestvére.


Isten nem ver bottal
Szervezett bűnözők/maffiózók: - Pokoli bűz van! Pajtás, (ez) égés!?



Hullámvasút az élet.
Vagy mégsem?
A sorsom (éppen/megint) nyílt vízen/sík terepen vesztegel.


Kívülről látta magát, de nem tűnt valami túl rokonszenvesnek/szimpatikusnak. Elkezdett magyarázkodni, ám nem tudta teljesen meggyőzni magát az ellenkezőjéről.


Tisztességet nem kínálnak a tőzsdén.
Ezért sem lehet rá licitálni.  


Árfolyamzuhanás
Májusi eső aranyat ért – eddig.


Többet ésszel, mint erszénnyel!
Többet érsz el…?


Kapcs.forg.
„Együtt. Veled.”
Külön. Nélküled.


Tisztelt Földöntúliak! Kedves Kozmosztársaink!
Tájékoztatjuk Önöket, hogy Földünket üzemzavar miatt bizonytalan ideig zárva tartjuk. A hiba elhárításáig – milliárdnyi esztendeig(?) is eltarthat – szíves megértésüket/türelmüket kérjük. Addig is „énekeljük el” közösen (a csillagközi térben) a csendet.


Áramkörhöz csatlakoznék.
Többé nem verem ki a biztosítékot, (meg)ígérem.


 Add uram, hogy örökifjú maradjak, de röhejessé sose váljak!


Kényszer/zubbony
Nekem nincsenek rögeszméim; kikérem magamnak! Nekem nincsenek rögeszméim! Nekem nincsenek… Ne… Akkor sincsenek, ha vannak!


Hogy merészelsz velem így beszélni, te, taknyos! – üvölti önkívületében múlt századi tinédzser-énjének.


 Nils Holgersson, ott eszik Márton lúdból…


Egy lépést se közelíts – önmagadhoz…(?!)


(Ön)becsületsértés:
fölszólítás előtt kapitulálni.



Szerény személye(m)
Pont olyan szeretnék lenni, mint én.
Legföljebb – na, jó! - picurkát még olyanabb.


Feketén-fehéren
Önmagamhoz alkalmazkodni nehéz.
Másnak, hozzám – képtelenség/lehetetlenség.


Pontosan azt utálta meg(int), amit (eleinte) a legjobban szeretett benne.  Még nem tudta, merre/hova tovább, de a hangya már elindult…



Csak úgy dől belőle a bölcselet, mint csapra vert hordóból a bor.
Vigyázat, ez már a söprű (seprőlék)!


 Addig-addig csűrjük-csavarjuk a szavakat, míg azok teljesen szétporladnak.


Limitálom a gondolataimat, mielőtt (végleg) fölhígul(hatná)nak.
(Na, végre!)


Addig jár a korsó a kútra, amíg ki nem szárad (az itató, az ágas).



Csak azért, mert valami ősi, még nem korszerű – persze, nem is feltétlenül korszerűtlen.



Csak azért, mert valaki/valami oly’ közel van hozzánk, még nem kell rá legyinteni.



Szemétdombunk füstjeleit kódolják az égiek. A válaszüzenetet, azt, várhatjuk/leshetjük.




Blog(ger) vezet világtalant.

Blogo(ka)t nem olvasok, csak írok.

Ne habozz, „blogozz”!


Mindennapi sms-einket add meg nekünk ma…




Sebaj
Már nem kertelek.
Nem is tetszek mindenkinek.



Bejel(entke)zett a végtelen.
Nem mese ez, gyermek(em).


Itthon/otthon az univerzumban
Vízből vétettünk – vagyunk -, vízzé válunk.
Tűzből...

                                                                                                                      Szenkovits Péter



























2014. május 9., péntek

XXI. század

                                                         


XXI. század
Még ki sem hűlt a papa, máris eltűnt az ételmaradéka.



(Vér)szerződésszegés
Büszke donor a transzfúziót kapott kortársról: - Az én vérem!
A lábadozó kórságos protestál: - Nono, már nem!


                                                                                                                       szp                                                                                                                                               


2014. május 8., csütörtök

Az üvegcipő, mint röntgentopánka - Weöres Sándor Színház

- Egészség(es) teátristák mellékhatásoktól mentes „belénk avatkozása” -


Zavarba ejtő, ha átlátnak rajtunk. Illetve: ha nincs mit takargatnunk – és vajon miért lenne? -, nem is olyan nagy baj. Na, jó, kellemetlen tud lenni a „vizsgálat”, de annyi minden más is az.
Molnár Ferenc (egyik) titka: előtte nincs titok. Egész lénye, ténykedése az átvilágításról szól. Embertársaiéról, viszonyokéról, helyzetekéről… Mindezek ábrázolásáról/fölmutatásáról. Leplezetlen előtte mindenki/minden. Méltán világhírű – zseniális - diagnoszta.
S a kibocsátott leleteit, továbbá sugárnyalábjait még inkább élesíti, erősíti a szombathelyi Weöres Sándor Színház Valló Péter rendező/röntgen főorvos irányításával. Olyan – hosszított, de korántsem maratoninak érzett - felvétel alanyai/tanúi lehetünk, amely közben szinte nem tudjuk – de nem is akarjuk - a mélyen beszívott levegőt kiengedni nem csak a tüdőnkből, valamennyi porcikánkból (lám: van ilyen!) sem mindaddig, amíg hálapénzünket vastaps formájában bele nem csúsztatjuk a művészcsapat hótiszta köpenyzsebébe.
A megkezdett terápia persze folytatódik a különböző életszíntereinken; ez lehet olykor (ismét) kínos, ám katartikus is, amiként az a produkció végi ünnepléskor (volt).

Sipos uramtól kezdve… Igen, amúgy magad uram, ha szolgád nincsen… Nem, nem kerülhetjük meg azt, akibe belepréselt bennünket a sorsunk. Lehet halogatni, utóbb meg finomítgatni dolgainkat, ám ettől a gyógy kúrától a jóisten sem ment meg bennünket, szerencsénkre. (Ha egyáltalán szerencséltetünk!) Akár neheztelhetnénk is Az üvegcipő valamennyi művészére, alkotójára, hogy jönnek „ezek” ahhoz, hogy Molnárral szövetkeznek – ellenünk… Ide nekünk a lószérumot is? Igen, hát, ha valamikor az kell. S most – éppen – megint… Bizony, ilyen/ekkora dózisban.

E szombathelyi egészségcentrumban/teátrumban „a gondos orvosi kezelés ellenére a beteg megmarad”.
Persze, rajtunk (is) múlik, tényleg meg akarunk-e gyógyulni, teljes (minden viszonylagos) elegyítetlen életet merünk-e élni? Avagy ennek a lehetőségét képesek vagyunk/leszünk-e megteremteni sarjaink, nemzedékek – micsoda makroszkopikus szavak, te jó ég! - számára?
Mutogatni, kiabálni azt lehet mindenkire, de, ha mi magunk nem akarunk meggyógyulni, ha nem szedjük (végre-valahára) össze, nem győzzük le magunkat, miközben el/föl is tudnánk rugaszkodni picikét/lét…

S hogy a gyógyászok közül kik tették hozzá a legtöbbet ahhoz a bizonyos utókezelésünkhöz is?
Szubjektív tükröződésű a szemüveg (még szép! – már úgy értve).
Vibrálni, nem tudom, láttam-e az elmúlt években bármelyik „kórházban” is oly’ intenzíven (bocsánat, nem az osztályra gondolok, tényleg, az most esett csak le…) bárkit is, mint Nagy Cili (Adél). Csonka Szilvia (Irma), valahogy úgy dadog esetében is az ember; mert annyira valóságossá/igazzá sűríti ő is e/a lény(ege)t. Akárcsak Szerémi Zoltán (Sipos), s villantja föl ugyanezt Kálmánchelyi Zoltán (Császár). Németh Juditnál (Roticsné), Varga Dóránál (Viola), Trokán Péternél (rendőrtanácsos) soha rosszabb „fehérköpenyes asszisztenssel” ne találkozzunk rendelési időben s azon túl; belénk hatoló védőnyalábokat kapunk Bálint Évától, Kelemen Zoltántól (házmesterék). Gyógyerő Horváth Ákos (őrmester), Vlahovics Edit (Adél anyja), Albert Zsófi (Keczeli Ilona).

És persze, tényleg, miért is jönnénk zavarba attól, hogy alaposan átlátnak rajtunk; hiszen előttük nincs – nem lehet - titkunk. A Molnár/Valló/Weöres-együttes (lát)leletét/röntgenfelvételét megőrizzük. Nagy szükségünk van/lesz rá.
                                                                                                                                        Szenkovits Péter



2014. május 7., szerda

Levenni a gázról a lábat...

Ez egy ilyen robbanós, rohanós, sürgetős, turbós korszak. (Persze: mihez képest?) Ide nekem az oroszlánt is expressz, tüstént. De mi végre e féktelen tempó? Igaz, a gyorsaság bizonyos esetekben frissességet, fürgeséget jelent; létmentő lehet. Ámbár a megfontoltság, a higgadtság sem emberellenes. Sőt. Nem kell mindig rákapcsolni, váltott lovakkal száguldozni, hanem (olykor-olykor) levenni a gázról a lábat; szemlélődni, töprengeni, merengeni. Időt adni, engedni, hagyni magunknak, egymásnak. Stop táblát mutatni a kapkodásnak Alaposság, picurka tapintat, türelem; az önuralom pompás tanácsadónk lehet(ne).  
(Jó reggelt, Vas Népe, 2014. május 3., szombat)
          




2014. május 6., kedd

Ipiapacs


Hogy vannak?
Köszönjük, remekül; mint mindig!
Ha azt válaszolnánk: pocsékul, akárcsak máskor – attól, ugye, majd’ mindenki kicsit jobban érezné magát?!

Nálunk akkora a szabadság, mint még soha!
Meg kell a szívnek szakadni - a tudatnak hasadni.

Velünk minden stimmel. Aki ezt cáfolni merészeli, azt egészen biztosan félrestimulálták.

A szavak, a kifejezések, az ideák/ismék nem csak négyévente válthatóak le. De csak csendben, csak halkan, hogy senki…



Egy kamasz önérzetes/öntudatos (na, ná!), egy szülő megértő/belátó (na, ne!).
Ezt is csak egy ős ókumulál(hat)ta ki így, persze.

Szekánt (zsörtölődő), mint egy – koravén pubertás.
Ez is éltes éneke; van-e neki egyáltalán bármiféle érdeme? (Pláne: otthon.)



Légy/ott. Ha összefutnék egykori önmagammal, meglehet, levegőnek nézném akkori énem. S meg se rezdülnék, nemhogy belerendülnék. Ő vajon valamit megneszelne?

1. Hiteles szemtanúkat keresek rohamos leépülésem állomásainak regisztrálásához. Vagy inkább: mégsem.
2. A legmagasabb áron visszavásárolnám ifjúkori álmaimat. A nyomravezető tisztes jutalomban részesül. Vagy inkább…



Emberarcú ember bukkant fel a Földön, tudatta az ufo.hu. A hírt cáfolták hivatalos (gabona)körökből.

                                                                                                                                                             szp

2014. május 5., hétfő

Létmér(l)eg



 (Élet)útmutató. A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a Bibliát, vagy kérdezze meg az égieket és (esetleg) a földieket!


Nincs pardon. A számlát benyújtja – a tartozást behajtja – így is, úgy is a sors. Hogy ki, mivel, mikor, hol, mennyit fizet, ez már mind részletkérdés.


Létmér(l)eg. Egyetlenegy csodát se tettem, kettőt meg pláne nem, így hát nem vagyok és már nem is leszek szent. Félnem nem (is) ettől kell.

                                                                                                                                                              szp


2014. május 4., vasárnap

Létpróba


Kozmoszbajnok az ember az önmaga köré magasodó vasbeton akadálypálya-rendszer(ek) kreálásában. Dobogós mások mozgás-gátlóinak telepítésében is. Viszont nem jeleskedik a falak mihamarabbi lebontása/eltakarítása nevezetű küzdősportokban.  Már csak ilyen…?



Mindkét (politikai) oldalon belterjes a banda és sanda. Emez ezért, amaz azért rekeszt ki másokat, amiért megkiabálják egymást. Üzemzavaruk elhárításától rendre – rendületlenül – elzárkóznak. Vajon mindörökre?

Országnyi nagyságú (zúg) pálinkafőzdémet zöldövezeti atom(biztos) erőműblokkokra cserélem „Uniós normatívák” jeligével.

(El)ballagni könnyű.
(Tovább)tanulni nehéz.
Állást találni (szinte) lehetetlen.



A zaj (is) öl, butit és nyomorba dönt. Létőrző-védő füldugókkal meg-megóvhatná(n)k belső – égi/földi – csendünket. Igaz, azt harsogják/csattogják csaknem mindenütt/mindenfelől: igénytelenné vált az ember(iség).

A lustaság fél tehetség. A másik feléért vért kell izzadni.



Lehet csűrni-csavarni, ragozni meg szépíteni, ám akkor is igaz: saját testünk foglyai vagyunk. A mozgástér meglehetősen – finoman fogalmazva - behatárolt. Apró szabadságjogaink ugyan vannak, amelyek felfedezése, ki- és megélése örömforrás, lélektáplálék, amely a fizikai tehetetlenségünket - a gravitációt - némiképpen ellensúlyozza, ellenpontozza. A spanyolviaszt persze már nem nekünk kell feltalálnunk (szerencsénkre): a vallás, a művészet, a tudomány – a spiritualitás meg a zsenialitás – röpíthet(ne) bennünket a végtelenbe.

                                                                                                                                                              szp

                                                                                                                              

Üzenjünk Brüsszelnek...

                  
 Üzenjünk Brüsszelnek: tisztel(tet)ik - és nem tesztelik/stresszelik – a magyarok az emberiséget!

Hazá(r)dnak rendületlenül…

A haza - haza(viszem) - mindenekfölött!

… az ám, tanyám!

Örök trend. Fölfelé tapsolni, lefelé taposni; egy életen (át)tangózni.

Kuss, nehogy utolérjenek/utolérjelek!

Olyan, mint a saját árnyékszéke.

Fejlődő ország/világ. A hazug embert később (sem) érik utol, nem így a sprinter kutyát.

A pénznek nincsen szaga. Csak agyelszívó hatása.

Maraton – hátizsákban-futás – mindhalálra(?).



A fogalomtár és a szókincslelőhely véges. A gondolat és az érzelem – világa – végtelen.

                                                                                                                                                              szp




2014. május 1., csütörtök

Adalék(anyag)ok - teremtuccse!


Minden kezdet - remény.



Választék - 2014. Kisebb vagy nagyobb formátumú akarnokot/zsarnokot akartok-e?

Úgy jár, mint Gyurcsány az őszödi beszéddel. Hazudj igazat és…

Uram! Te, tudod, hogy mi hegyeket mozgattunk meg (ezért) a kudarcért. Ha ugyanígy folytatnánk, ugye, az lenne a legjobb és mindenki számára a legmegnyugtatóbb?!




Vajon mekkora az út: kordon(bontás)tól barikád(emelés)ig?

Kész csoda (lenne)?! Német megszállásos emlékművem tervét elcserélném A magyarok felelőssége is elnevezésű projektre, „Fifti-fifti” jeligével.




„Dézsá vü”. Pöcegödör-parti pallónkat Óperenciás-tengeren (is) túlra röpítő trambulinná fejlesztetnénk. Pályázatokat „Csöbörből vödörbe” jeligére fogadunk. Közbeszerzők kíméljenek!

Addig nyújtózkodj, míg - van végtagod!




Idegenvezetőt/dragománt keresek önmagam megtalálásához, (újra) fölfedezéséhez.

Fix (hótziher). Révkalauz akkurátusan gyarapított/őrzött vasmacskagyűjteménye - késedelem nélküli/halaszthatatlan kihajózás miatt - egyszer s mindenkorra/visszavonhatatlanul átruházandó.
                                                                                                                                                              szp