Idővel a postai, kézzal írt levél fehér hollónak számít. A 85. életévében járó Csernus Mariann Kossuth-díjas színésznő - a téli Budán - papírra vetett sorainál ez idő tájt is el-elmerenghetünk: "Mindenkinek a saját ideje az egyetlen, s mert annyira egyedi és egyetlen, szinte nincs is (vagy mégis van?)". Így folytatja a - nyarakat több mint három évtizede Szalafőn töltő - művésznő: "A mindennapok létezését is a természetes múlásként élem meg. Játszom, főzök, eszem, sétáltatom a kutyát, olvasok, úszom és mindeközben halad az óra mutatója. És most hetek óta akkora a köd itt..." S hozzáfűzi. "De majd ez is elmúlik az idővel".
(szp - Vas Népe, 2013)
Az a köd elmúlt az idővel...
Nemrégiben újabb - postai - (válasz)levelet kaptunk a művésznőtől.
A közfigyelmet (és soha nem a intimszférát! - ez egyik alapelve a teremtuccse.blogspot.hu-nak) érintő részlet:
"Az évem: 4 darabban főszerep. Az utolsó, néhány hete, Kosztolányi Nérójában Seneca anyja.
Minden napom január óta:
6 órakor kelés, kutyaséta
9 órakor autóbusz, próba
3 órakor haza, kutyaetetés, kutyaséta
5 órakor autóbusz, valamelyik előadás.
Éjjel 11-re haza, éjfélkor fekvés
és elölről.
Arzén és levendula - főszerep
Házasságon innen - 10 oldalas monológ
Kár hogy kurva - férfi főszerep, éjjel 11-kor vége, haza
és elölről - szóval...
...utazom az Őrségbe..."
Most már itt(hon) van, megint - Szalafőn. Ahol éli "a saját idejét, az egyetlent"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése