2018. február 19., hétfő

A feltámadás esélye - III.Richárd: Alföldi Róbert, rendező: Andrei Serban - Budapest, Radnóti Színház, 2018

 
Gazság. Igazság. Egyetlenegy hang/betű; kozmikus hasadék.
„A távolságot, mint üveg / golyót, megkapod, óriás / leszel…” (József Attila: Altató, 1935) „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” (JA: Két hexameter, 1936) „Ez a kérdés, válasszatok!” (Petőfi Sándor: Nemzeti dal – 1848 márciusa)

2018 első nagyböjti hetének szombatján, február 17-én mutatta be először nyilvánosan a budapesti Radnóti Színház William Shakespeare (1546-1616) III. Richárdját Alföldi Róberttel a címszerepben. A rendező Andrei Serban (1943, Bukarest).1969-ben vándorolt ki New York-ba. 1977-ben a Lincoln Centerben rendezte Csehov Cseresznyéskertjét, Varja szerepében Meryl Streep-el. Serban 1992 óta professzora a Columbia Egyetem Színházi Tanszékének.
A szombati, voltaképpen nyilvános főpróba (a premiert vasárnap tartották) szünetében nagymama korabeli, tüneményes, csupa jót sugárzó hölgy elégedetten nyugtázta (fültanúja voltam) a barátnőjének, hogy „remek a rendezés, kiváló a színészvezetés”, s még valami olyasmit tett hozzá: „ez az egésznek az alapja”.
Hát, bizony, óriási a felelőssége egy rendezőnek, tágabb értelemben pedig: egy ország vezetőjének.
És valamennyi partnernek. Ha az. Egymást tisztelő, építő, teremtő. Befogadó. Rászorultnak menedéket kínáló. Integrálásában példát mutató. Avagy: alattvaló, átmosott agyú hajbókoló, ülepet nyelvcsapás gyorsítóval kényeztető érdekféreg. S mert kirekeszt, ezért torzó(n) marad. „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek” (Vas István fordítása)

Ébresztő! – szólít fel a briliáns színházművész együttes s a fantasztikus Andrei Serban. Színt vallatnak velünk, nézőkkel. Hiszen a brigantis botrányok, imposztorságok, latorságok sem nélkülünk zajlanak. Se hazában, se kontinensen, se glóbuszon. Az egyetemesség takarója alól kilóg a lólábam. 
A király esztelen. Ha korona nincs is (még) a fején.
Akkor is hazudik, amikor hallgat.
Ez angliai, emez nem. Esélyt nem kap arra, hogy azzá váljék. Az ember(ség)kasztrálás fellegvára: mint(h)a állam.  Zöld lámpa – szabad a pálya – az álmok abortuszának.
III. Richárdként Alföldi Róbert színskálázik. Derék, jó, bölcs, már-már szent. És mily’ szerény. Agya forog, nyelve pörög. Van bohóchajlama.
Utóbb már nem csak ezekkel - gyilkol(tat) a gaz. Kilóra bárkit megvesz. Nyálkás vedlő-bűvész: kígyó. Camorra-góré. Sátán-kollaboráns. Efféle förmedvény egyszerűen nincs, vélnénk, de Alföldi/Serban cáfol.
Az ilyesféle időről-időre megakasztja a világtörténelem fogaskerekét. Ám van egy pillanat: eddig és ne(m) tovább! Buknia kell.  Alföldi Róbert zseniális.
S a Richárd-rajongó gyülevész hátborzongató.  Csipetnyi a vétek vagy megatonnányi? Isten vajon használ patikamérleget?
A színészek zöme több életszereplőt játszik. Valahányan mindannyiszor elementárisak. Mennyi-mennyi tónus, árnyalat, változat. Már-már tökéletes ábrázolás. A csúfság hibátlan megjelenítése.
Alföldi Róbert, Gazsó György, Kelemen József, Kováts Adél, László Zsolt, Martin Márta, Pál András, Porogi Ádám, Rusznák András, Schneider Zoltán, Sodró Eliza meg a közreműködő alkotógárda fékezhetetlen energiájú. Zabolátlanságában fegyelmezett.

Kováts Adél lét-utunkra bocsátó, a megbékélés, a megértés, a szeretet, az egymás becsülése, a tolerancia, a kézfogás képességének fontossága melletti hitvallása – különösképpen a következő nemzedékekért - könnyeket csalt a szemünkbe, az arcunkra. 
Hiszünk benne, bennük. S József Attilában: „Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! / Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél! / Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel - / A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!” (Tavasz van! Gyönyörű! - 1924)       

                                         2018. 02.18-19.

 

 

2018. február 2., péntek

Az éltet bennünket, amit adunk - A legsötétebb óra/Dunkirk

 
Klónozni vagy nem klónozni. (Petesejt magját eltávolítani, s a legyárta(t)ni kívánt lény sejtmagját annak a helyébe ültetni.)
Mit-mibe? Kit-kibe? Mikor, hol, hogyan - miért?
Istent játszani.
Kína, Sanghaji Idegtudományi Intézet – makákók.  Az 1996-os Dolly után – szabadon (…); 2018-ban.
Csak nem ezért (is) előnyös jóban lenni Kínával?  
A hatalom bűvöletében - klónoz(tat)ni magamat. Ne má’!
Csakhogy az örökkévalóság 2, azaz kettő perc. (Ha fából vaskarika, akkor is.) Ugyanis: Doomsday Clock. A Végítélet Órájáig – az emberiség pusztulásáig – momentán ennyi lehet hátra. (Nem bulvárbomba: 18 Nobel-díjas tudós legfrissebb prognózisa.)
Legutóbb 1953-ban volt hasonló veszedelem.
Akkor hát mi a csudának kell foggal és körömmel ragaszkodni a kiskirálykodáshoz? (Persze, nincs definiálva, hogy e százhúsz másodperc valóságosan mekkora idő/szak/, ámbár erősen valószínű: nyúlfarknyi.)
Vajon miért nem lehet példát venni történetesen Sir Winston Churchill (1874-1965) brit miniszterelnöktől /1940-1945; 1951-1955/?  „Fanatikus az, akit lehetetlen meggyőzni, de témát sem hajlandó váltani.” „Nem csak ahhoz kell bátorság, hogy az ember kiálljon és beszéljen, hanem ahhoz is, hogy leüljön és meghallgassa a másikat”.

A mozikban most „fut” A sötétség órája Gary Oldman-nel. Rendkívüli államférfi – meg színész - kerül közel hozzánk. Egedy Gergely történész professzor a film kapcsán a Kisalföld című napilapnak (szerző: Hancz Gábor) ekképpen jellemzi Churchillt: „Fantasztikusan oldotta meg a rábízott feladatot”. A Dinamó-hadműveletben, 1940 májusában az ő ötletének köszönhetően több mint 330 ezer katonát mentettek ki a hitleristák/fasiszták gyűrűjéből, Dunkerque térségéből.
Civilekre támaszkodva. 
Akik özönlöttek ladikjaikkal, lélekvesztőikkel, bármijükkel, amijük csak volt; segítettek honit, franciát, hollandot. Mintát adtak: a bajba jutottakért, a létveszélybe kerülőkért kutya kötelességünk - ráadásul meg jól is esik a lelkünknek! - tenni.  
Csodálatos film A legsötétebb óra! Most – e káoszban – van a legnagyobb szükségünk mintára, bátorításra.  Joe Wright rendező és csapata emberség-filmet alkotott, amibe, mint mentőövbe a menekülő, nyugodtan belekapaszkodhatunk.
A Churchill hitvesét játszó Kristin Scott Thomas is annyira melengeti a szívet! Ha mód van rá, a párunkkal együtt nézzük meg Wright remekművét. Kéz a kézben. Könnycsatornáink be-beindulnak. „Kétség sem fér hozzá, hogy a család és az otthon az, amely által az emberi társadalom legnagyobb erényei születnek, erősödnek és táplálkoznak”. (Naná, hogy Churchill!)

Ha már Dunkerque, akkor – Dunkirk. Christopher Nolan rendező amerikai, brit, francia, holland összefogással hozta létre. Égen, földön, vízben mutatja be az úgynevezett hétköznapi hősöket. Távol a hatalomtól, ám az igazi döntéshozók szíve, agya – legelébb is Churchillé – velük s értük dobog, zakatol.
A Dunkirk képileg is lenyűgöző. Káprázatos.
Egyek vagyunk civil bajtársainkkal, barátainkkal.
Hoyte van Hoytema operatőr s Chrisopher Nolan szövetsége: teremtő erő(nk).
Annyira művészet, oly’ annyira élet, lélek. S akikkel szintén együtt lélegezhetünk, a szereplők, Mark Rylance (az apa, akinek boldogság lehet a fiának lenni), Tom Hardy (a rendíthetetlen repülős), Kenneth Branagh (a csupa szív parancsnok), Barry Keoghan (a fantasztikus segédfiú) és a többiek, mind-mind, rendkívüliek.
Legvégső esetben akár még az is beleférhet: „Ha Hitler megtámadná a poklot, szerét ejteném, hogy kedvezően szóljak az ördögről.” (Churchill)

Embert klónoz(tat)ni tilos! Meg klímát manipulálni. Tudatot pusztítani. Atomháborúval fenyegetőzni. Reaktorokkal feketézni. Visszafordíthatatlanul károsítani.
Istent játszani.
Civileket megfélemlíteni, üldözni.
A civil szó jelentése: polgári, magán. Civilizáció: kultúra, művelődés, műveltség, közműveltség. /Magyar szókincstár, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 1998/
Két percünk van.
Tanuljunk. Egymástól. Churchilltől: „A legnagyobb dolgok mindig egyszerűek és egyetlen szóval ki lehet fejezni őket. Szabadság. Igazság. Becsület. Kötelesség. Irgalom, Remény.”
„Az egyetlen útmutató az emberhez a lelkiismerete; …ezzel a pajzzsal, még ha játszik is velünk a sors, mindig becsületesen menetelhetünk.”
„Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán ez a kezdet vége.”
„Abból élünk, amit kapunk, de az éltet minket, amit adunk.”
„…sosem fogjuk megadni magunkat.”

                                           2018. február 2.