2014. október 29., szerda

"Internyetadó"

„Internyetadó”
E-sürgöny - Árpád-házi Szent Orbántól Minden Oroszok/Ukránok… Putyin Atyuskájához:
A cselszövés ismét sikerrel járt, a skalpok újra begyűjtve. Internetadó kipipálva. Cafeteria eltörölve. A rezsicsökkentés áprilisi/októberi tréfa volt. Oktatás, média orbanizálva, a gazdaság a sürgősségin, az egészségügy (tetsz)halott.
Alázatosan jelentem, hogy a fiatalokat, a demokratákat, a szövetségeseket – a néhai Fideszt – is sikerült végleg likvidálnom. Félmillióan kitántorogtak; (hatod)magamra maradtam…
És ez még csak a kezdet!
Berlusconi tárt karokkal vár mindkettőnket házi őrizetében. További utasításaid maradéktalan végrehajtására állok a rendelkezésedre.
Utóirat: Paksra magyar, hí a haza, avagy a jelszavunk munka és béke! 

                                                                                                                                                           szp

www.alon.hu

                                                                                                                                          




2014. október 22., szerda

1956 öröksége elsikkadt - Pomogáts Béla nyolcvanéves


„Születésnapi ajándékul kaptam a forradalmat”, így tatja számon 1956. október huszonharmadikát Pomogáts Béla irodalomtörténész, aki 1956. október 22-én töltötte be huszonkettedik életévét. „Másnap kezdődött életemnek a legnagyobb élménye, akkor szembesültem igazán a történelemmel, s ez mindig megőrzendő emléket, hitvallást, hűséget jelentett számomra.”, vallotta Megfogni egymás kezét 1956-2011 című kötetemben.

A neves irodalomtudós – Széchenyi-díjas, az ’56-os Emlékérem és Emléklap, a Nagy Imre Emlékplakett tulajdonosa, a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) egyik alapítója, az Ötvenhatos Emlékbizottság szóvivője - az Írószövetség egykori elnöke (1995-2001-ig töltötte be e tisztet) ma nyolcvan esztendős.
A Jóisten éltesse sokáig erőben, egészségben!

Tőle idézünk: „Az ’56-os forradalom örökségének nincs igazán erkölcsi jelentősége, ami azért is fájdalmas, mert mi ’56-al kerültünk lelkileg és erkölcsileg is vissza Európába. Nekünk nagyon sok fájdalmat okozott az, hogy Európa minket úgy tartott számon, mint egy olyan nemzetet, ami elvesztette a többi szabad nemzet bizalmát: a Hitler melletti szerepvállalásunk következtében, a zsidók kiírtása és nagyon sok minden következtében, meg a rákosi rendszernek az eléggé meghunyászkodó magyar társadalma következtében. Ezt a bizalmatlanságot, magyarok iránti rossz közérzetet számolta fel egyik pillanatról a másikra 1956. október 23. Nekünk a magyar forradalom az európai erkölcsi helyünket alapozta meg, helyezett vissza minket abba a lelki közösségbe - amibe Szent István óta beletartozunk -, ami sokszor elárult minket, és amit mi is sokszor elárultunk. A végre egyesülő Európa itt van már közöttünk, tehát mi is benne vagyunk. Ezért tartom nagy mulasztásnak, hogy ’56 erkölcsi, lelki öröksége nincs igazán jelen a magyar életben, társadalomban. Pedig nekünk nem az értéktelen termékekkel, nem a politikusainkkal, nem a szerény gazdasági eredményeinkkel, nem a szélhámosainkkal kell, hogy jelen legyünk Európában, hanem ezzel az örökséggel.”
                                                                                                                                       (2004 - szp)
                                                                                                                                  

                                                                                                                             

Csiki-csuki


Szerep cserebere
Ludas Matyi már régen Döbrögi bőrébe bújt, s oly’ átütő erővel formálta/formálja meg a szerepet, hogy 2014-ben – nem mese ez, gyermek! – háromszor is lóvá te(he)tte a népét választási csiki-csukival.  Aki nem hiszi…


Az Úr színe előtt
Istenem, mit nem adnék, ha egyszer kitiltanának – be se engednének – az USA-ba családostól, koleszos szobatársastul, maffiózós/korrupt brancsostól. Viszont még tágabbra nyíló karokkal fogadná Amerika és a Nyugat országunk többi polgárát, csaknem apraját-nagyját; hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
Ui.: Atyám! Vagy inkább mégiscsak… minket, a hatok-féléket kellene invitálnia az újvilágnak az újjávarázsolt – hatcsillagos/kacsalábon forgó - Alkatrazba…?
                                                                       
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                       szp







2014. október 9., csütörtök

Optimizmus




                                                                         
Profi (politikus)
Az sem igaz, amit elhallgat.


Citrom Nobel-díj
Matematikai alaptézis dőlt meg, vált semmissé azáltal, hogy a kétharmad egyenlő a háromharmaddal: 2/3=3/3. Ez az  e g é s z  egy nagy… – Citrom Nobel-díjat érdemel.


Zsákutca
Aki nem emészti meg a múltját, annak megfekszi a gyomrát a jelen is, s legyengülve szédölög a jövő tegnapelőttje felé.


Mindhalálig optimizmus
Mindig van feljebb. Még az atombunkerban is.


Ebola…
…vagy nevezzük bárminek. Noé űrbárkája rég kihajózott. Megint nem ússzuk meg. Hacsaknem…

   
                                                                                                                                                    szp                                                                                                                                                                       






                                                                                                          


2014. október 5., vasárnap

Csend

          
Csend
Hajlamosak vagyunk rétestésztaként bánni az idővel, húzni-nyújtani; újabb és újabb haladékot kipréselni a sorstól/sorsból. Még egy keveset, még picurkát, még… Akkor is, mikor/miután már tényleg nincs mese. Csak csupa csend – és béke.


Sírfelirat /avagy a kör bezárul(t)/
Élt: puha diktatúrától – puha diktatúráig
                                                                                                                                                    szp



2014. október 4., szombat

Engesztelés Napja 5775

Engesztelés Napja 5775

"Izrael ma egy napra elpihen, befelé fordul, 'kollektívan elgondolkodik'. A zsinagógákban felidézik a jeruzsálemi Szentély istentiszteletét, amit úgy neveznek, Ávodá - munka."

"Legyen béke és biztonság, egyetértés és összetartozás, építés és épülés országon belül és határain kívül, ámen"

"Hátha valaki mégis figyel Odafönn".

                                                                                                                               (Forrás: Izraeli Hírlevél)

Lesáná hábáá birusálájim! / A jövő évben Jeruzsálemben!

2014. október 3., péntek

Én és a kisöcsém


Koltai Róbert: Én és a kisöcsém egy buszon bumlizunk
– közben csillag bukkan föl


Csillag jött a világra a szombathelyi Weöres Sándor Színházban! Hogy a szü(let)és mennyire volt nehéz vagy sem, erről nincsenek információink.
Az olykor látszólag ilyen, máskor meg olyan neműnek mutatkozó (azért nem kell megijedni!) gyermek
kicsattanóan egészséges teátrumi palánta, hivatalos és nem hivatalos, tehát megbízható forrásokból is
megerősítették: deszkákra termett - színésznő! Családja, (szín)háznépe is, köszöni szépen, prímán érzi magát; a szurkolótábor, pedig eufóriában leledzik. Tömör (szoszo!) továbbított üzenetben – sms-ben - ennyit érdemes világgá kürtölni az Én is a kisöcsém című „operettőrületről”.
A rendező – aki Félix-papi is – Koltai Róbert, Kató/kisöcsém/komika Edvi Henrietta (jé, már!) színművészeti egyetemista, aki máris (hogy röpül az idő!) átvehetné a diplomáját.
Bővebben: a Weöres Sándor Színházban Edvi Henriettát az álomkóros, elkényeztetett leányzóként
(aki, ugyebár, öcskössé változik, a végén meg, no, de hiszen ki ne tudná…?) már az antréja (belépője) után
megtapsoltuk volna, ha nem „nyomtuk volna be társasutazásunk buszának fékpedálját”; hogy a csudában is lehetséges az, hogy iziben merészel delejezni lényével, személyiségével, kisugárzásával? Mi aztán juszt sem adunk elismerés-előleget! – utóbb meg csaknem verhettük a fejünket a falba. No, de spongyát rá!
Eisemann Mihály (1898-1966; a magyar operett egyik szülőatyja) és Szilágyi László (1898-1942; korának
leghíresebb librettóírója) a profizmus szinonimái. Koltai Róbert sem az ellenkezőjéről híres (még szép!), amiként a hét esztendős Weöres Sándor Színház társulata (dinasztiája) sem. Így hát, minden klappol(t)! Egy – valódi - fiatalember is debütált, a szintén még növendék Matusek Attila, az egyik (csak látszólag) ütődött magánnyomingerként (szimatként). Az ő (élet)tanodai bizonyítványa is immár borítékolható.
Egy „familiáris” közösség értékét az is (fém)jelzi, mennyire nyitott, befogadó. Az újakat mennyire akarja-tudja integrálni úgy, miközben fölfrissül, újra- és újrateremti önmagát. Impulzusáramlás- meg összeadódás; milyen pofonegyszerű(nek is tűnik). Együtt és külön-külön is. Nagy Cili: kitűnőség, fénylő gyöngyszem. Németh Judit, „csa-csa-csak egy cseppet ittam”; csillog, tündököl. Kálmánchelyi Zoltán (van teher a vállán – bírja is szusszal rendesen!), Orosz Róbert, Bajomi Nagy György sziporkázik; bocsánat a szófukarságért! Varga Dóra, „jaj, de jó a habos sütemény…”; szívfacsaró, a csuda vigye el, kis híján megríkató. Vass Szilárd „piciként” is nagy, Poór Éva és a többi alkotótárs – Dőry Virág jelmez-, jellemformáló művésznőtől Sebestyén Csaba táncíróig – alázata: igen, így érdemes! És még mi minden: irónia, összekacsintás… Hogy itt és most ez a társasutazás – ez a végtelen kiszolgáltatottság, a szolidaritás csaknem fagypontig süllyesztése/züllesztése - ugyan egyre kibírhatatlanabb, elviselhetetlenebb, ám amíg valódi „koltairóbertes sztracsatellákkal” szolgálnak nekünk/bennünket, csak-csak elviselhetőbb egy (közös) buszon összezárva bumlizni, talán-talán megússzuk. S ha még csillag is föltűnik…
                                                                                                                                                     szp 

www.alon.hu