Ne adjuk fel!

Mindenkit az minősít, mit tesz le az asztalra. Milyen értékeket, amelyektől önmaga is több lesz, s amelyek a szűkebb-tágabb környezetében élőket is építik.
Eközben meg kell(ene) próbálni szívet és fejet cserélni, azaz mások érzéseit elfogadni, mások agyával gondolkodni. Kölcsönösen tisztelni egymást, nem lenézni, bedarálni, leigázni, megalázni a másikat.
S meg kellene tanulni, miután hibáztunk, azt mondani: bocs', tévedtem!
Egyre nehezebb - tollforgatónak - is lenni, mert a szavak többsége elkopott, frissítésre vár. Ám csak az igazi tettek lehelhetnek beléjük új életet.
De ne adjuk fel, higgyünk abban, hogy akár egy sajtóorgánum, avagy történetesen egy blog - több önmagánál. 
                                                                                                                                                           (szp)