Karrier külföldön (is), avagy Ferrari Violetta példája - 2x2 néha 5

Budaörsi otthonában látogattuk meg Ferrari Violettát.
Csendesen telnek a színművésznő napjai.
A szemei fényesen ragyognak most is.
Csodálatos jelenség.

Nagy (idő)utazást tettünk - ezúttal is.

Egy ország Vilcsikéje volt évtizednyi ideig, 1956-ig. Major Tamás kedvence volt a Nemzeti Színházban. Filmjeit napjainkban is havonta sugározzák a tévéadók: Dalolva szép az élet (1950), Civil a pályán (1951), Föltámadott a tenger (1953), 2x2 néha 5 (1954), Különös ismertetőjel, Gázolás (mindkettő 1955)...
Farkas-Ratkó-díj (1952), Jászai Mari-díj (1955).
Három(!) évesen lépett először színpadra a Hódmezővásárhelyen született magyar-olasz kislány a városi teátrumban. A hattagú család - három bátyja volt: Stefano, Dante László, János - fenntartásához immár ő is hozzá tudott járulni. "Olyan szegények voltunk, mint a templom egerei."
A következő ötvenkét esztendőt szinte folyamatosan színházban, illetve film-, később tévéstúdiókban töltötte. Tizenkét éves korában a plakátokon az ő nevével hirdették az előadásokat. 1945-ben - tizenöt évesen - felvételizett a Színművészeti Akadémiára. 1949-től a Nemzeti Színház vezető színésznője.
Bajor Gizi őt tekintette utódjának, Tolnay Klári így beszélt róla: "Azt hiszem, zseni".
1956. október 23-án kiállt a nemzeti színházi öltözőjének ablakába, és teli torokból üvöltötte - Major Tamásra utalva -: "Azt vigyétek, azt a kopaszt!". Káderlapokat hozott el második férjével a minisztériumból, így a forradalom leverésekor nem volt más választása (akkor legalábbis azt hitte), mint elhagyni az országot.
Rövid bécsi tartózkodást követően - ahová '56 karácsonyán édesanyja vitte utánuk alig öt hónapos csecsemőjüket - Németországban telepedtek le. Vilcsike (ekkor még) egyetlenegy szót sem tudott németül.
1958-ban magyar akcentussal beszélő lány megformálásával robbant be a köztudatba, történetesen a darab szerint egy hódmezővásárhelyi fruskát kellett alakítania... Következett egy süketnéma lány szerepe a televízióban, s ennek alapján(!) kérték fel az Irma, te édes! musical címszerepére. Aztán nem volt megállás; meghódította egész Németországot, utóbb Ausztriát is. Eljátszhatta a Caesar és Cleopatra női főszerepét Berlinben. Amúgy "Kleopátra" nagy monológjával felvételizett anno a budapesti színiakadémiára...
1963-ban megszületett a második fia, majd' tíz évvel később elvált.
Gordon Zsuzsa - érdemes, kétszeres Jászai Mari-díjas művész - a mai napig a legjobb barátnője. Egyszer Bécsben megnézte Vilcsikét, s majd' elakadt a szava: "Aki nem tudja, hogy magyar anyanyelvű, annak az lehet a meggyőződése, hogy a legtökéletesebben beszélő német ajkú színésznő!". S még itthon tapasztalhatta:  "Nála önzetlenebb kollégát soha nem ismertem".
Vilcsike 1985-ig "rótta köreit"; kifulladásig. Pánikbeteg lett. Tíz esztendő kellett a gyógyulásig, de már soha többé nem vállalt szerepet.
A kilencvenes évek derekán települt haza, majd mégis Münchenbe kívánkozott vissza; utóbb végleg otthonra lelt Budaörsön, ahol díszpolgári címet kapott.
Ferrari Violetta életpályájával azt is bizonyítja: ha valaki valamit nagyon-nagyon akar, akkor azt meg tudja valósítani. Csak azért is.

A 2x2 néha 5-ben Kerekes András (Zenthe Ferenc) ekképpen vélekedik: "Az igazi repülős nem ismer akadályt". Nagy szocreál mese - filmoperett amúgy a műfaji megjelölés - ez a csaknem hat évtizede készült film. És mégis, van valami különleges bája. A tüneményes Ferrari Violettától, a csupa jót sugárzó Zenthe Ferencig. Hegyi Barnabás "élő"  fotográfiáitól; még a műtermiekéig is. Meg a többiektől: Kiss Manyi, Solti Bertalan, Makláry Zoltán, Kállai Ferenc, Kazal László. Továbbá: Szabó Sándor; Vilcsikéék történetesen vele és a feleségével egy kocsiban hagyták el az országot a forradalom leverése után. Aranyos és milyen csinos-vonzó Gyurkovics Zsuzsa is a 2x2...-ben. Jó látni Kovács Károlyt, Szepesi Györgyöt - önmagát "hozza" rádiós riporterként (néhány nappal ezelőtt telefonált Vilcsikééknek, annak apropóján, hogy egy filmjét vetítette valamelyik csatorna) -, iskolaszolgaként bűbájos Peti Sándor, villanásnyi időre fölbukkan a drága-kesernyés Kibédi Ervin.

S még valami 1951-ből: Ferrari Violetta Soós Imrével - aki halálosan (ezt, tragédia, szó szerint kell érteni) szerelmes volt belé - énekli a Hej halászok, halászokat. Vilcsike a felvétel elején így szól: "Milyen szép a Balaton!". Soós Imre (akit ő a barátjának tekintett): "Nézz körül jobban; milyen szép a világ!".
Akkor és ott így is érezhette a színészfenomén. Utóbb pedig...

Drága Vilcsike!
A közönség szeretetét, ugye, érezni lehet most is!

Szóval: vannak dolgok, amikről nem beszélünk; hallgatunk.
Mert így való, mert így korrekt.
S mérhetetlenül nagyokat sóhajtunk.
De, nincs igazság. Nincs!
Fogjuk egymás kezét; még picurka erőt is érezni a szorításban.
A szemben még mindig ott a csillogás, valamiféle mosoly is az arcra rajzolódik.
De közben nagyon fáj.
Búcsúzáskor nedvesség-csillámok...

Ferrari Violetta Fényes Szabolcs Melletted nincsenek hétköznapok című dalát is énekelte anno:
"...amit a szíved adott, az maga a boldogság."

Ez, csak ez marad(jon) meg!