A Budapesti tavasz (1955) Jutkájaként írta be magát a filmtörténetbe Gordon Zsuzsa érdemes művész, kétszeres Jászai-díjas. Szombaton ünnepeljük a születésnapját.
Sokszor beszégettünk, illetve beszélgetünk. A gondolatait, emlékezéseit idézve kívánunk neki jó egészséget, a Jóisten éltesse nagyon-nagyon sokáig!
"Édesapám, dr. Gartner Pál ideg- és elmegyógyász professzor volt, rengeteg könyve jelent meg. József Attilával mint betegével volt kapcsolata. Adott dedikált verseskötetet édesapámnak, ma is megvan. Egyszer az ölébe ültetett, és akkor kérleltem. 'Tessék nekem elmondani a brumma, brumma, brummadzát!' Erre ő: 'Mondd te, mert szépen mondod!'. Kisgyerek voltam ugyan, ám mégis mély hangom volt. Mondtam. Így ismertem én József Attilát. Nagyon sok versét tudom, van is egy összeállításom, amit mindig szoktam mondani. Imádom a verseit."
"A Jávor Pált is jól ismerte apukám. Amikor gyerek voltam, elvitt a Nemzeti Színházba egy ifjúsági előadásra, aminek a Jávor volt a főszereplője. Bevitt az öltözőjébe, és én teljesen meg voltam hatva, hogy egy ilyen nagy színész... Később, amikor már színésznő lettem, és ő hazajött Amerikából, ahhoz a színházhoz (az Ifjúságiba, illetőleg a Petőfibe) szerződött, ahol én is voltam. Simor Zsuzsa, az igazgatónő behozta az öltözőbe, és mondom neki: 'Művész úr, mi ismerjük egymást, édesapám, dr. Gartner Pál gyerekként bevitt magához az öltözőbe'. Azt mondja a Jávor: 'Te voltál abban a gyönyörű szép, sötétkék bársonyruhában, fehér csipkegallérral nálam, az öltözőmben?'. Mondom, igen, és teljesen elájultam, hogy erre emlékszik. 'Nagyon szép kislány voltál!' Azt feleltem: 'Igen, most is az vagyok!'. Nevetett. Aztán odaszerződött, és sokat játszottam vele. Amikor először fellépett, egy Tabi László darab főszerepét játszotta, Mezei Mária volt a partnere, én másod női főszerepet játszottam. Valami olyasmit éltem át, amit még életemben soha. Hetekkel a premier előtt hosszú sorok kígyóztak a jegypénztár előtt (ez úgy a hatvanas évek elején lehetett). Amikor pedig bejött a színpadra, ilyet se azelőtt, se azóta nem hallottam, húszperces taps volt. Állva tapsolta a közönség. Őrjöngtek érte. Édes, aranyos volt.
Élete utolsó előadása előtt - már gyomorrákja volt - jégkockákat evett, mielőtt színpadra lépett. Hideg volt a keze, csont és bőr, nagyon sokat szenvedett... Onnan vitték be a kórházba, két hét múlva meghalt. Csodálatos színész volt! Évekkel később a rádióból valaki elküldte nekem az előadásról készült felvételt (Maugham A királyért című darabját játszottuk), és a megboldogult férjemmel meghallgattuk. Elképedtünk azon, hogy micsoda nagy színész. Akkor, a színpadon nem is vettem észre, hogy valójában mekkora is."
"Számomra Darvas Iván volt az egyetlen európai magyar színész. Kafka három novelláját dolgozta át későbbi, immár utolsó társulatomnál, a Radnótiban. Csodálatos, izgalmas próbák voltak vele. Egész életemben nagyon utáltam próbálni, nem tudom miért, csak játszani szerettem. De a Darvassal imádtam próbálni. A Metamorfózisban - átváltozásban - játszottam életem első anyaszerepét. Álattá változik a fiam, akit Simon Péter alakított; hasonló típusú színész, mint a Darvas, fiatal változatban. Iván tervezte, rajzolta meg neki az állatot, amivé válik. A filmgyár egyik részlege készítette el; bele kellett bújnia. Megérkezett az állat, amit kitettek a folyosóra, egy asztalra. Rosszul lettünk a félelemtől. Majd belebújt ez a kolléga, állattá változott, s négykézláb mászkált a színpadon. Dermesztő volt.
Másnap reggel öt órakor csöng a telefon a lakásomon, az Iván volt: 'Te, Zsuzsi, légy szíves, nyolcra gyere be, tízkor főpróba, közönség lesz, előtte valamit kell csinálni!'. Végigtelefonálta az egész társulatot hajnalban. Nyolcra bementünk. A Darvas megállt és kijelentette: 'Gyerekek! Én egy őrült vagyok. Nem lehet belebújni egy színésznek egy valamibe, mert színész szem nélkül nem színész, és szem nélkül játszani sem lehet. Úgyhogy ezt az egész állatot eldobjuk, a Péter egy fekete kezeslábas trikóban lesz, a karjáról fekete szőrök fognak lelógni. Nektek kell azt eljátszanotok, hogy ő egy állat. Szóval azt játsszátok el, hogy - arra gondoltok: ő az. S akkor állat lesz'.
Ez valami olyan csodálatos volt! Hogy ez az ember elismeri saját magáról, hogy amit addig elképzelt, az mégsem jó... Fantasztikus előadás, s életem egyik legjobb alakítása volt. Mert én tényleg állatnak láttam azt. Az Ivánnak ez a szuper agya, kultúrája!
Nagyon elsirattam, mert nagyon nagy vesztesége a magyar színjátszásnak."
(szp)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése