2013. július 10., szerda

Időutazás


Az illatok és az ízek rendszerint képesek arra, hogy újra és újra átélhessünk bizonyos, egykor megélt, megtapasztalt dolgokat. Már-már elfeledetteknek hitteket, a múlt batyujának mélyrétegeiben rejtezőket. S lám, egyszer csak megint a felszínre bukkannak. A szamóca történetesen remek "időfutár", már maga a megpillantása - mezei, erdei úton, árokparton, gaztanya mélyén - bizseregtető érzés; fel-felidéz emlékképeket. Leginkább a gyermekkorból. Igen, ott és akkor (is) majszoltuk önfeledten e csemegét. Csipegetjük most is. Viszünk haza tenyérben, pikszisben, édesedjen gyerkőcünk szájíze.

                                                                             (szp - Jó reggelt Vas megye! - Vas Népe, 2013 júliusa)


/A szájíz megkeseredéséről: miután az ember  fia leesik a lóról, ráesik a csuklójára, mentő, megyeszékhely egyetemi oktatókórháza. Összeillesztik a csuklót, gipszet tesznek rá. Másnap kontroll, ránézésre minden rendben. Újabb röntgen már nincs. Végleges gipsz, nyolc nap múlva várják vissza.
A Budapesten gyógyító - szakmai körökben magának rangot kivívó - amúgy sebész barát ránéz (vidéki otthonában) a felvételekre. Ingatja a fejét, itt valami nem stimmel...
Röntgenkontroll egy kis egészségügyi intézetben. Az asszisztensnőből kibuggyan: nagyon nincs jól...
A sebész: nincs mese, viszem magammal a gyereket Pestre...
Ott kiderül, hogy a véglegesnek szánt gipsz alatt nem illeszkednek rendesen a csukló csontjai... Vállig nem is kellett volna begipszelni a lurkót; ugyanis a könyökével - ami már sebesedik - semmi gond, mint azt korábban feltételezték (vajon mi alapján?).
Hármas szakmai konzílium: ha nyolc napig így maradt volna gipszben, lerohadt volna a gyerek keze...
Helyreillesztik - valóban oda, ahová kell - a csontokat. Nyitott gipsz. Folyamatos kontroll, három nap kórház.
Ideiglenes gipsszel haza.
Két nap múlva várják a fővárosban, hogy eldönthessék, hogyan tovább?
Valahol ez is egy bődületes időutazás.../


4 megjegyzés:

  1. Az egész mai magyar egészségügy egy IDŐUTAZÁS!
    Olyan, mintha visszamentünk volna legalább 100 évet!
    Meg kell próbálni csak az ÉDES ízre emlékezni, a keserűt pedig hamar elfeledni.
    Jobbulást!

    VálaszTörlés
  2. Sok minden kavarog a fejemben, beszélgettünk... 5 év alatt sokat és sokszor láttam (sajnos)... ebben a helyzetben nincs pardon.... Ő még csak egy gyerek, aki most kezdi az életét... és az anyukája orvos...
    Tudom, sok a pont, de .... és megint pont. Talán, ha megtanulna pár "emberorvos" mosolyogni... együtt érezni... picit türelmesebbnek lenni.... picit jobban odafigyelni.... csak egy picit.... és ez az IDŐ, amiben UTAZUNK, talán picit jobb lenne.... :-) Gyógyulj meg hamar!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen, Buda nevében is!

      Sokan méltósággal végzik a hivatásukat, egyesek pedig nem.
      Az előbbiek tartják bennünk a hitet, az erőt!

      Törlés