Köpönyeg és palást. Számomra makulátlanságot
sugall e fogalomtrió. Egyszerűséget. Tisztaságot. Igazságot. Méltók így együtt
Szent Márton/Martinus püspökhöz.
Semmi polgárpukkasztó sincs
ebben az előadásban – vonogatja a vállát a siheder a szombathelyi Weöres Sándor
Színházból kijövet, Szombath András Köpönyeg és palást című drámájának
nyilvános főpróbája után. Holott – szerintem – nincsen igaza. Mert a Babarczy
László rendezte előadás igenis provokatív, mert szembesít: és te jámbor néző,
miképpen viselkedsz üldözöttként, máskor pedig (mit teszel/tennél) üldözőként?
Ne kertelj, vallj színt! Angyalnak hiszed magad, ám az ördög, alkalmasint,
könnyedén felülkerekedik benned!?
Teátrumba járó társaim,
tegyük a szívünkre a kezünket: estünk-e már mi is kísértésbe? Nem kell rögvest
válaszolni, jóllehet, előbb-utóbb mindnyájunknak felelnünk kell nagy
nyilvánosság előtt (rém)tetteinkért is. Nincs kecmec! (Juj-juj, akkor hát magam
se lennék kivétel; máris sztornó!)
Jordán Tamás
Martinusként/Turonum püspökeként nem szentimádásra buzdít, hanem a lelkiismeretes
embert hozza közénk; elméje a helyén, meditál, töpreng, van humora s
öniróniája, tud és mer is dönteni jó és rossz – kevésbé jó – között.
Becstelenségre is képes, ha azt annak mondják, amikor a hatalmat legitimálja
azért, de kizárólag azért, hogy ezzel százak-ezrek életét megmentse. Vívódó
halandó. Aki úgymond üldözői szerepkörében sem felejti el: honnan is jött, mit
is élt át, amikor őt üldözték? Szolgál – nagy szavak - mindig és mindenkor. Példa.
Így kell(ene) itt és most is. Huh!
Tanítványa bőrébe Kenderes
Csaba bújt. Mester és követője. Több dimenziós Jordán Tamás és Kenderes Csaba
kettőse. Hűség. Kiállás. Odaadás. A XIV. és a XXI. században, színfalakon innen
és túl. Tehetnek a sátánok-gátlástalanok pribékjeikkel s kollaboránsaikkal
együtt azt, amit csak akarnak, de a stafétabotot akkor is átadják a mai Szent
Mártonok. S egyre többen vannak/lesznek, akik érdemesek/méltók az átvételre! Magnus Maximus – Trokán Péter. Ilyen a totális hatalom. A világi (is). Mindent ide, csak nekem. De kemény, klassz Trokán Péter is! S a többiek, a püspökök (azaz az őket formázók): Endrődy Krisztián, Matusek Attila, hu-juj! Kelemen Zoltán, Vass Szilárd, Avass Attila, Horváth Ákos (többes) figurái a szélkakasság mintapéldányai. Brrr! Szolgál Edvi Henrietta (is) ezúttal szolgálólányként, Szabó Róbert Endre kincstárnokként szintén.
Kicsit olyan (jómagam így
érzem) Babarczy László rendezése, mint az időskori Picasso-rajzok
egyike-másika. Skicc vagy még az se, két pont meg egy vonal, avagy két vonal s
néhány pont. Semmiség(nek tűnhet/ne). De benne van ez az egész mindenség.
Egyszerűen. Tisztán. Igazul. Köpönyeg és palást.
2016.
március 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése