Meghalt a király, éljen a király… Avagy az élet – hála Istennek, avagy a jó sorsnak, ki-ki érezze/tartsa így vagy amúgy – megy tovább! Bitskey Tibor utóda a Nemzet Színésze „csapatában” immár Andorai Péter (1948. április 25-én született Budapesten) Kossuth-díjas (1994), Jászai Mari-díjas (1980) művész.
Andorai Péter azok közé tartozik, akit, ha jó ideig nem is látni-hallani filmen, avagy a teátrumok deszkáin, akkor is érzi/tudja róla egy egész ország művészetet szerető közönsége, hogy érték. Hitelét az adja meg évtizedek óta, hogy velünk él: csaknem mindent tud a XX.-XXI. századi emberről, bármelyikünk bőrébe is bújik bárhol, bármikor. Benne ránk, önmagunkra – elődeinkre, de még mennyire! – ismerünk. Tükör. Így hát fészkelődünk is rendesen, amikor felénk mutatja, erősebben szólva, a képünkbe vágja: ilyen vagy, nincs mit szépíteni. S tanulj belőle! Egyszóval a lelkiismeretünk is bizonyos szempontból: honnan jöttem, miképpen állok én önmagammal s e világgal; merre tartok?
Vörös rekviem (1975), Bizalom (1979), Eldorádó (1991), Csinibaba (1997), Simon Mágus (1999), A temetetlen halott – Nagy Imre naplója (2004), Rokonok (2006)…
S hogy miért nincs Nemzet Tanítója, Nemzet Napszámosa, etc., etc., etc.? Folytathatnánk napestig a fölsorolást, dohoghatnánk is, hogy milliók és milliók élnek e honban, akik rég kiérdemelték a Nemzet Embere címet, s lám, még a minimálbér sem biztos, hogy megadatik nekik e vérzivataros időkben…
De, most merjünk ünnepelni közösen: mégis létezhet igazság ebben az országban, ha Andorai Péter is a Nemzet Színésze lehet! Azért még sincs minden veszve!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése