Rémület. Megfagy a lég. Zömében diáknézők, délután, 2015.
március 26., csütörtök - Szombathely, Weöres Sándor Színház, Sweet Charity. A
kristálytiszta – mert ő soha nem volt tisztességtelen, nem akart, képtelen lett
volna azzá válni, bárhová is sodorta rossz sorsa – palermói naiva, Charity
Masina Valentine brutális erőszak
áldozatává válik. Az ideiglenesen emberarcot öltött sátán, azaz maga az ördög,
szétveri a fejét.
Letaglózottak a tizenévesek. Meg mindenki más is. Merthogy
ez igazságtalan(ság). Miért volt szükség erre a befejezésre? Jó, jó, annyi
mindenen – szörnyűségen - átment Charity, de végre-valahára tényleg
megérdemelné, hogy boldog lehessen. És akkor: tessék, megint megvezetik, s a
legdermesztőbb: hidegvérrel véget vetnek az életének.
Amúgy is benne van a levegőben órák óta odakint, a teátrum
falain túl, a nagybetűs Életben – de, hiszen mindenütt az van, hja, amíg egyáltalán
van lét… - egy bődületes fogalom: készakarva.
Az előadásbeli – báránybőrbe öltözött farkas - Oscar
Lindquis adóellenőrt idekint úgy hívták: Andeas Lubitz. Foglalkozása: pilóta.
Száznegyvenkilenc Ember-életet oltott ki.
Nincs ilyen és mégis van: ennyire rímel – no, hát, persze -
színház és való világ.
S itt ülnek ezek a jól nevelt, tiszta szívű lányok és fiúk;
és vajon mi lesz Veletek? Ti hogyan élitek túl ezt az egész apokaliptikus
mindenséget/szörnyűséget…???
……
Ma van az 53. színházi világnap. A teátrumokban Krzysztof
Warlikowski lengyel rendező, a varsói Nowy Teatr művészeti igazgatójának
üzenetét olvassák föl, ebből/tőle idézünk: „Nem vagyunk már képesek tornyokat
építeni, amelyeket megrögzött makacssággal húzunk fel, már nem védenek meg
semmitől, éppen ellenkezőleg, maguk is védelemre és gondoskodásra szorulnak. És
mindez életenergiánk nagy részét felemészti. Már nincs erőnk, hogy észrevegyük,
mi van a kapuk, a falak mögött. És éppen ezért kell a színháznak léteznie,
éppen ebből kellene merítenie az erejét. Hogy belessen oda, ahová nem szabad.”
Charityék-Nagy Ciliék: köszönjük!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése