Szakértelem, tisztesség, kölcsönös bizalom; szolgálat/segítés humorba, szeretetbe csomagolva. Nincs lehetetlen: a közegészségtelenség igenis legyőzhető. Mindebben nem csak hitt dr. Szabó Erzsébet néhai körmendi városi tiszti főorvosnő, hanem egész lényével sugallta, sugározta évtizedeken keresztül; még akkor is, amikor nyugállományba vonult, sőt, betegsége idején szintúgy. A kór még a télen leteperhette ugyan a testét, de lelkisége/szellemisége e mostani, tavaszi ébredéskor – böjti szelek idején - is ezrekben és ezrekben ott él, velünk marad s rendületlenül meg-megerősít szélmalomharcok idején: csak így szabad, csak így érdemes.
Drága Városi, Tiszti, Fő, Orvosnő! Te mindegyik kifejezésnek külön-külön is rangot adtál. Miközben „Szabó Erzsinek” hívtak (magukban, egymás között) azok is, aki bár nem mertek így nevezni, de tudták rólad, a minisztertől a bolti takarító segédcselédig bezárólag, hogy soha, senkit sem hagysz cserben/magára; gond, baj, bánat, igaz(ság)talanság idején legfőképpen nem. Beleláttál a fejekbe, beleéreztél a zsigerekbe; és mindig kitaláltál valamit – folyton járt az agyad, mozgósítottad egész lényedet -, hogy a kecske meg a káposzta is…
Helyrebillentetted az egyensúlyt. Helyreállt a rend. Jé, hát (mégiscsak) ilyen egyszerűek a dolgok? – szabadultak meg tonnás kő- és közterheiktől a szívek, hányszor, de hányszor. Neked – és tényleg: csak Neked - köszönhetően. Csoda, hogy rajongtak/rajonganak érted?
Drága Erzsi! Amíg lesz még - ugye, lesz?! – igaz(i) köz, egészség, ügy és Körmend egész városkörzetével együtt, addig emlegetni fogunk/fognak. Olyan Emberként, aki a szakértelmet, a tisztességet, a kölcsönös bizalom elvét nem hirdette, hanem példázta/megtestesítette; szolgálatként élte/teljesítette földi penzumát, miközben önmagát sem vette halálosan komolyan, fityiszt tudott, és mert is mutatni gyarlóságnak, gyengeségnek. Nem ismerve soha, de soha lehetetlent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése