Cinkosságot vállaltam a Kossuthkiflivel. Hm. Nem kellett
volna.
Ráadásul még pénzt is kaptam érte.
Két napig statisztáltam Kőszegen (2013-ban); érsekújvári
magyar (tömeg)embert „alakítottam”, napi – ha jól emlékszem – (nettó?)
hat-hatezer forintért.
Hajlandó vagyok visszafizetni ezt az összeget a Magyar
Államkincstárnak. Bízom abban, hogy mindenki más is levonja a szükséges következtetéseket
a „kétharmad részben már sugárzott tévésorozat” csúfos kudarcából/bukásából.
Kornai János világhírű közgazdásznak U-kanyar Magyarországon
című, az Élet és Irodalomban - 2015. április 3-án - megjelent tanulmányából
idézünk (a cikk angol nyelvű változatát a Capitalism and Society című folyóirat
közölte):
„A másik fontos példa: hogyan telepszik rá a politikai
hatalom a sajtó, a tévé, a rádió és más hírközlési eszközök szférájára. Nem
kisebb dologról van itt szó, mint a ’negyedik hatalmi ág’ függetlenségéről, az
igazi demokráciákban működő egyik legfontosabb fék és ellensúly szabadságáról. Az
Európai Unió illetékes szervei és a nemzetközi sajtó hosszú időn át azt
firtatták, hogy nem túlzott-e a központilag kinevezett médiahatóság jogköre. Végül
kiigazították a médiatörvény néhány előírását. A kritikusok ezt győzelemként
könyvelték el. Orbán Viktor és munkatársai azonban pontosan tudják, hogy ez
irreleváns. Ami igazán számít: saját embereiket állították az állam által
finanszírozott tévécsatornák és rádióállomások élére, akik azután tisztogatást
hajtottak végre a személyzetben, és valamennyit a kormányzati propaganda
szócsöveivé alakítottak át.”
Kornai János értekezéséből egy korábbi passzus: „…mind több
kérdésről a legmagasabb szinten döntenek. Kialakult és megszilárdult a
vertikális hierarchia piramisa; csúcsán a legfelsőbb vezérrel, alatta a neki
alárendelt, általa saját kezűleg kiválogatott, neki feltétlen lojalitással
tartozó fő emberekkel. Ezt követik, felülről lefelé haladva, a piramis
következő, majd az ezután következő szintjei…”.
Alant: „Az uralom egyre erőszakosabban próbál
elterpeszkedni. Szerencsére van szép számmal író, költő, zenész, filmes,
képzőművész, tudós, tanár, szellemileg független értelmiségi, aki nem hagyja
magát megfélemlíteni, sem pénzzel, kitüntetésekkel megvásárolni, és megvédi
szellemi autonómiáját.”
„.. a mai kormányzat saját kezűleg kiválasztott néhány
embere megbuktathatja a következő kormányt.
Mindebből logikusan adódik a következtetés: igen nagy az
esély arra, hogy a kormány parlamenti választásokon nem váltható le. Ebben az
értelemben a kialakult helyzet majdnem irreverzibilis. A történelmi tapasztalat
azt mutatja, hogy autokráciáknak többnyire csak a rendszert alapjaiban megrázó
’földrengés’ vet véget.”
„Mi történne akkor, ha valamelyik jövőbeni választáson a
Fidesznek nem jönne össze a parlamenti többsége? Vajon nem lennének-e
hajlandóak koalícióra lépni a szélsőjobbal? Van rá történelmi precedens: a
weimari demokrácia végóráiban a mérsékelten jobboldali-konzervatív párt
koalíciós kormányt alakított Hitler pártjával; együtt megvolt a parlamenti
többségük.
Ugyanakkor nem zárható ki egy kedvező forgatókönyv
megvalósulása sem. Hátha rendeződnek az ellenzék, a pártok és civil mozgalmak
sorai? Hátha új politikai csoportok és mozgalmak jelennek meg és milliókat
hódítanak meg? Hátha a demokratikus erők jövendő vereségeit szinte garantáló
választási szisztéma ellenére mégis fordul a kocka?
Ne adjuk fel a reményt.”
(Kornai János: U-kanyar Magyarországon - ÉS, 2015. április
3.)
Elegünk van, elég volt a Kossuthkifli(k)ből!
Egyszer s mindenkorra.
Ne hagyjam magamat, ne hagyjuk magunkat
lekenyerezni/lekossuthkiflizni; cinkostársak tovább ne lehessünk/ne legyünk/nem
leszünk!
„… ne végy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól,
ámen.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése