Világítótorony.
Egy a sok közül.
Megmutatja, hogy merre biztonságos a part, ahol a hajó ki tud(na) kötni.
Nemrégiben írtam ezt a sárvári Janicki Lászlónéról, Margitkáról a Vas Népében.
Most a gyászhírekből értesülhettünk arról:
kihunyt e világítótorony fénye...
Legutóbbi - utolsó - találkozásunkkor ekképpen elmélkedett:
"Segítő erőket, fényt küldök a vezetőknek, hogy helyes döntést hozzanak, s hogy lássák, hová, merrefelé is mutat a következő lépés.
Mindegy kinek, milyen embernek küldöm a fényt. Az nem válogat. Segít: ez a szerepe.
Istentől kapjuk az erőt, a csodálatos segítséget.
Megköszönöm az isteni kegyelemnek. Hiszen Isten maga az erő.
A fény az én táplálékom és az isteni kegyelem.
Az Isten itt van bennem.
Minden élőlényben megvan.
Tehát az Isten az élet. Növény, állat, ember.
Ott van az isteni szikrájával, programjával. Mindenben megvan Isten programja.
Egy gazban, mi virágot hoz; egy gyógynövényben.
És sorolhatnánk. Az egész élővilágban.
Isten nem helyhez kötött.
Maga a lélegzet Isten.
Ha nem lélegzek, nem élek.
Egész életemben zárt piramisrendszerben voltam: a mindenség ugyanis piramis.
Középen Jézus Krisztus, ő az út; ahhoz, hogy a szeretetlenség, a hatalomvágy, a félelem, az ellenségeskedés megszűnjön, s élet-, egészségenergiává, szeretetté legyenek átalakítva.
A szeretet a legerősebb energia.
Jézus Krisztus fölött van az isteni törvényvilág, amit be kell tartani.
Az ember a saját törvényein belül fejlődhet, ha bekapcsolódik az isteni törvényvilágba s elfogadja azt.
Akik el-, illetve befogadják az isteni törvényt: egészséges, érdeklődő, jó, okos eberekké tudnak válni.
Azoké a jövő.
Az isteni törtvény nem csak ad, tilt is.
Ezt szabad, ezt nem.
Lehet itt választani.
Jó-rossz, szép-csúnya, hideg-meleg...
A lélek szempontjából döntenem kell.
A jelen pillanatban azt a feladatot kell megoldani, ami előttem van.
Ha tudok, ebben segítek.
Amennyiben nem az én feladatom, továbblépek, s nem aggódom."
Margitka így vélekedett:
"... a művészetek mennyei rezonanciák.
Nagy mesterek születése... Lehozzák a művészeteket a Földre.
És sokszor azért nem értik a művészeket, a magas rezonanciájú embereket, mert ők előrelátnak.
Nem a jelen problémáin rágódnak.
Aki leszületik ide, testet ölt, annak - a sejtjein belül, a DNS-ben - megvan a programja.
S kicsiben minden bennünk van, mint a mindenségben.
Ha ez a 'minden' harmóniába, egyensúlyba kerül, az lesz az isten-emberi minőség.
A csecsemő tudása még 'irattárban' van; ezért fontos a nevelés.
Sokan nem érettek arra, hogy szülők, illetve, hogy pedagógusok legyenek.
(Az 1987 után születetteknél -a 'csillaggyerekeknél' - új 'programban van' a DNS; más az energiájuk, mint a régieké.)
Van, aki egy bizonyos szinten megreked.
Lustaság, önzés, gyűlölet; a másik lenézése a mássága miatt.
Holott mindenkit el kell fogadni olyannak, amilyennek születik.
Mert mindenki Isten teremténye.
S minden mindennel összefügg a testben.
Mint a nagy kozmikus mindenségben.
Arról se feledkezzünk meg, hogy a halál is energetikai áthangolódás.
Nem más.
A miatt se aggódok.
Az nem fáj.
Mindennapi meditációm része egy ima: kérem az isteni kegyelem kiáradását, hogy a Földön minden élőlénynek - kiemelendő: minden embernek - legyen meg a mindennapi testi-lelki tápláléka és a számára megfelelő otthona. Ahol jól érzi magát.
Egyre több világítótorony van, miközben tömegeknek van rájuk szükségük.
Egy-egy ember ilyen világítótoronyként, Isten szolgálatában-szolgájaként sokat tud segíteni.
Gondolati energiával igyekszem támogatást adni.
Ha többen tesszük ezt, akkor az erő megsokszorozódik.
Egy vesszőben, egy hajtásban is sok erő van, ám többen még több.
Nem lehet eltörni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése