Életfilm. Ezt már nem veheti el tőlünk senki.
A szavak nem biztos, hogy hivatottak visszaadni a Lincoln című amerikai-indiai történelmű remekmű sokrétű hatását. Persze a legkönnyebb a kifejezéseken elverni a port, ha mi magunk nem találjuk, nem leljük meg a helyén való szóhasználatot.
Ennél persze azért bonyolultabb (vagy mégis inkább sokkal egyszerűbb lenne?) a helyzet.
Amilyen impressziókat történetesen képek sugároznak, sugallnak felénk; ha már fogalmakba akarjuk őket belegyömöszölni, összesűríteni - mint ahogyan hópihéket hógolyókká szoktunk gyúrni -, akkor a sok-sok ezer rész(ecske), érzés nem (vagy nem úgy) egyenlő magával az egész élménnyel.
Talán, mielőtt még jobban belebonyolódnánk, a legegyszerűbb lenne mindenkit arra biztatni, hogy üljön be a moziba - s majdan telepedjen a tévékészülék elé - és nézze meg a Lincolnt.
Teremtse meg önmaga - és szerettei - számára ezt a lehetőséget.
S utóbb a szavakat nyugodtan szabadságra is lehet küldeni, engedjük át magunkon az érzészuhatagot, mint amikor az infúziós oldat átjárja a testet, tetőtől talpig.
Másrészt pedig: nem vagyunk (szerencsére) egyformák.
Ugyanaz az impulzus - meg folyadék is, persze - mást és mást vált(hat) ki bennünk, belőlünk. De abban - utóbb - szavak mellőzésével is bizonyára egyetértenénk, akár össze is kacsinthatnánk (cinkosan, vagy pajkosan - ezt majd meglátjuk), hogy - hiszen - rólunk szól.
Mint valamennyi klasszikus alkotás, játszódjon bárhol, bármikor.
No lám, máris a nagy kinyilatkoztatásoknál tartunk.
Lincoln (1809-1865) - Daniel Day-Lewis teremt hús-vér embert a legendás hősből.
Egyik-másik híres mondása járja át bensőnket messze térben és (a vetítésen túli) időben: minden ember egyenlő. Meg: a rabszolgaság leáldozóban.
S más téma kapcsán: vajon a kitűzött célhoz - morfondírozik az Egyesült Államok elnöke - akkor is mindenáron ragaszkodni kell(ene), ha oda mocsáron át visz (azaz, hát: nem is visz) az út?
És nem rest az elnök úr szóba elegyedni színes bőrű közkatonával, távírásszal, közösen elmélkednek azon is: tehetünk-e arról, hogy megszülettünk? Lincoln őszintén kíváncsi: maguk hogyan látják?
Euklidészt (görög matematikus, Krisztus előtt 300 körül) idézi. "Ugyanazon dologgal egyenlő dolgok egymással is egyenlők".
Visszakanyarodhatnánk akár a hópihe meg a hógolyó viszonylatunkhoz is: "Az egész nagyobb, mint a része".
Profánabbul: ha összefognánk, akkor az más minőség.
Nem, nem magunk miatt; a következő generációkért.
S akkor még történetesen a lekenyerezés is bocsánatos bűn.
De csak akkor!
Persze, hogy mindenkor, mindenütt a világon találhatunk olyanokat, akiket meg lehet vesztegetni.
Ranggal, hivatallal; pojácát csinálni belőlük, miközben azt hiszik, hogy mások fölé emeli őket "örök érvényű" beosztásuk.
A zsebük telik, a fejük ürül; a szívük helyén, pedig valami cserélhető kütyü kerreg.
1865 tájban éppúgy, mint a XXI. század nyitányakor, e mostani cirkuszi, rissz-rossz mutatványosok produkcióinál.
Ne tessék majd csodálkozni padlófogáskor!
Történelmet írunk, jelentett ki - és nem hencegésből - Lincoln a rabszolgaság eltörlésekor.
Jegyezzük meg halkan: mindenki történelmet ír, így vagy úgy.
Kisebb-nagyobb mozgástérben, hatásfokkal.
A históriás könyvek lapjait ki lehet ugyan tépkedni, de azok valahogyan - a csuda tudja, miképpen - előbb-utóbb visszaszervesülnek.
Steven Spielberg Lincolnja: életfilm.
Ezt már nem veheti el (huh, de nagy szavak) az emberiségtől senki.
Akárcsak - hosszú távon - az igazságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése