A Lear király Székesfehérváron - címszerepben Cserhalmi György

Tízes számskálánkon kilenc és felet érdemel a székesfehérvári Vörösmarty Színház Lear király előadása.

A csütörtök esti házi főpróba olyan fiókokat is nyitogatott - itt és most, továbbá - saját magunkban, amelyekre előbb-utóbb sort kell(ett) keríteni.
A magát "A közösség színházának" valló székesfehérvári teátrum ezzel a teljesítményével igazolta e hitvallását.
Annyira fontos létdolgokkal szembesít, hogy nem lehet - s nem is akarunk - kitérni előlük.
Az invitálás - nevezzük ekképpen - megkérdőjelezhetetlenül tiszta, őszinte.

Mestermű.

Shakespeare - ha odaföntről látja e mai, közép-európai változatot s miért ne látná? -, bizonyára bólogat; érdemes volt (de még mennyire!) megírnia.

Itt most - őszintén szólva - elakadtam.
Ha az ember úgy - azon a nívón - tudna írni erről az előadásról, amilyen valójában, akkor igen-igen össze kell(ene) magát kapnia...
Ez még egyelőre nem megy.
Talán több időnek kell eltelnie.

Egyébiránt a premiert szombaton tartják.

Az alkotókról ezúttal csupán annyit; nincs gyenge láncszem a Bagó Bertalan rendezte tragédiában.


Cserhalmi György Learként fő tartóoszlop, ám süt az együttes teremtés.

Nem csak Lear mondhatná: "Én mindenem nektek adtam" (Vörösmarty-fordítás).