"...a szennyet nem tűrő magatartás elengedhetetlenségét és a gyalázatot élete árán sem vállaló meg nem alkuvás fontosságát tőle tanultam." - írja édesanyjáról Szabó Magda a Für Elise-ben. (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002)
Évekkel ezelőtt kértem kölcsön a kötetet Ölbei Lívia kolléganőmtől-barátomtól; nem szép dolog, hogy még mindig nálam van.
Éreztem, hogy szükségem lesz rá, csak azt nem tudtam: mikor.
Most jött el az ideje.
Habzsolom. Boldogan, örömmel meg áhítattal, annyi, de annyi mindent megvilágít...
Utakat nyit bennem.
"Úgy szenvedtem, ahogy egy felnőtt tud."
Én csak nagyon picurka pontot - hiszen nem az enyém a kötet - teszek oda, ami különösen megérint.
Az alábbi részletet Lívia jelölte meg elsőként.
Magamban aztán én is.
Szintén Szabó Magda édesanyja mondja:
" - Szerencsére sok előhalál van a valódira való felkészülésig, az ember élete folyamán többször érzi, hogy se útja, se jövője, se ereje nincs már, minden befejeződött, kész, igazán szép volt a jó Istentől, hogy ezt a módszeres szoktatást a nagy záráshoz kitalálta. A végleges, a záró meglepően könnyen lefolyik majd, mosolyogva halsz meg, kezet rázol az elmúlással, és az utolsó mozdulattal becsukod a könyvet. Akkorra már annyi katasztrófát átéltél, annyi vért vesztettél, annyit féltél, sírtál, próbálkoztál hiába, hogy alig marad szegény halálnak valamije, amit elrabolhat tőled, csak a bőrödet viheti, a csomagolópapírt, amibe Isten pakolt a születéssel, meg a spárgát, a csontjaidat. Hol van már akkorára belőled az az igazi szenvedés, amelybe belegyakorolt az élet, hol a tanácstalan kétségbeesés, hol vagy te, ép önmagaddal?
Test-lélek, ha annyit terhelik, elkopik, annyiszor átszenvedett előhalálaid mennyei üzenetek, hiszen a nagy arénában, amelyben utolsó percig mozogtál, szinte mindened megrokkant, elvesztette jelentőségét. Nem csapásnak értékeled Isten irgalmas ajándékát, hanem adománynak, a végsőnél, ami már nem 'elő', de végleges halál, amikor végre megpihenhetsz, csak azt érzed majd, eljött az áldott pihenés. Terved nincs már, tehát csalódásod sem lehet, sebezhetetlen leszel a végre elnyert semmiben. Légy bátor, minden előhalál csak erősít, mikor földre rogysz..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése