Keres Emil (Szombathely, 1925) Kossuth-díjas, kiváló és érdemes művész, Jászai Mari-díjas színművész megtisztelte a teremtuccse.blogspot.hu-t azzal, hogy két versét közreadhatjuk:
Keres Emil
Szerep-ábránd
Én már rég a semmimmel hadakozom,
Ha jártas is vagyok üresében,
S mert még volt tőle út vissza magamhoz
Ábrándozom egy szerep esélyen.
S már mindegy is, hogy ki vagyok s lehetek,
S befér-e e versbe szerep-ábránd?
Eljátszom majd mit rám oszt a rettegett
Rendező, az az új, aki vár rám.
Mindenki készülget egy életen át,
Erre a második szerepére
Hisz egy új társulat várja odaát
Köztük leszek én is szerencsére,
Vágyott szerep-álmunk majd így él tovább,
S annak a darabnak sosem lesz vége.
Keres Emil
Alkonyi gond
Addig hurcolja éveit az ember,
Míg a nagy árnyalak csak észreveszi,
Hogy összebékítse végre a csenddel,
Miért fordítanék hátat hát neki.
Ha sikerülne szemrevételeznem...
A sajátját mindenki így keresi?
Köszönthetném egy hozzá írt versemmel,
De kinek felel, már meg nem értheti.
Mit titkolnám ez alkonyi gondom?
Nemcsak töprengek, de lám ki is mondom.
Így adva most időt önmagamnak,
Utolsó percem dehogy kutatlak,
Hiszen ott a titok újabbakkal vár,
Hol kezdetnek a vég majd reám talál.
Tiszteletem a Művész Úrnak! Nagyon szép vers mindkettő. Ebben a rohanó világban megállásra késztető, elgondolkodtató számomra. A versek őszintesége pedig megérinti a lelkünket. Köszönöm!.
VálaszTörlésFehér Judit