„A szivárvány színei, / oly gyönyörű az égbolton / ahogyan az elhaladó / emberek arcán is
Barátokat látok kezet fogni / említvén ’Hogy vagy?’ / Valójában azt mondják / szeretlek” (Louis Armstrong /1901-1971/: What a Wonderful World).
Kovács Kati (1944) Milyen csodálatos világ; Armstrong reszelős, bensőséges hangját mímeli, majd „kovácskatisan” is a szívünket vitalizálja.
2018. 04/11. Pesti Vigadó. Díszterem. Ez a legeslegutolsó újrázás (a csuda tudja, hányadik is?) életműkoncertjén.
Kati az 1965-ös Ki mit tud? megnyerése
óta rezdül velünk.
Jóban. Rosszban.
1966-ban kiáltotta a világba,
amit 2018. április 11-én a Vigadóban elsőként láthattunk/hallhattunk tőle (felvételről,
kivetítőn): Nem leszek a játékszered. (Gyulai Gaál János/Hajnal István).Tehát tíz évvel ’56 után: Nem leszek a játékszered!
Megosztott első díjat érdemelt. (Szintén első lett Toldy Mária a Más ez a szerelem című dallal – Bágya András/G. Dénes György.)
A mostani Vigadó-béli nézőpartnerem Gyenes Judith, Maléter Pál ’56-os mártír honvédelmi miniszter özvegye. Aki sokunkkal együtt ’66-ban - kemény fizikai (kényszer)munkásként - bezárta a szívébe Katit.
Mindmáig ott őrzi. Ő is.
„Elringattad a szívemet minden jóval / Csupa vágy-teli színes szóval / Milyen könnyen hittem neked én
Rájöttem, hogy szívedet másnak szánod / De a csókokat tőlem várod / Nem is voltál soha az enyém
Nem, nem, nem / Soha nem, nem, nem / Én nem leszek soha sem a játékszered / … Ha már a mindened nem lehetek / Soha én”
S aztán Kovács Kati immár a maga valójában ad bele anyait-apait a Pesti Vigadóban, akárcsak teszi ezt ötvenhárom éve.
Építkezik. Épít bennünket. Vigyáz ránk.
Tíz év az úton (Presser Gábor
zene/szöveg). „…ó, ez nagyon sok, / …nem
is gondolod.”
Most kéne abbahagyni (Kalmár
Tibor/Wolf Péter). „Most kéne abbahagyni, / Elfutni, elrohanni, / Érzem, hogy holnap már többé nem lehet. / Maradni esztelenség, / Elfutni képtelenség, / Bilincsben él, aki téged így szeret.”
Az én hazám (Koncz Tibor/Szenes Iván).
„Az én hazám nem túl nagy ország / A földnek térképén nem büszke óriás / De énnekem mindennél drágább / Mindennél többet ér a hozzá tartozás
Jártam már sok helyen / Láttam sok szépet / Véletlen hozta így az életem / Tudom, hogy jó barátok másfelé is élnek / De legjobb énnekem mégis köztetek
Az én Dunám, bár kéknek mondják / Holott a színe más és más, oly változó / De nyár felé, a hídról nézve, / A tiszta álmoknál is szebben csillogó”
Találkozás egy régi szerelemmel (Gábor S. Pál/Szenes Iván).
„Találkozás egy régi szerelemmel, / Rossz randevú, / De megbocsájtható. / Egy torz mosollyal búcsút int az ember, / Miközben érzi, sírni volna jó.”
Egy hamvas arcú kisgyerek (Ganem Claude/Youcef Eliaou – Vándor Kálmán).
„Egy hamvas arcú kisgyerek / Nem ismeri az életet, / Mi bármit mondunk, hisz nekünk, / A példakép az életünk.
De mit gondol, ha mással lát, / Ha rádöbben, hogy elhagytál, / Ha megkérdezi, mit felelsz, / Hogy minket többé nem szeretsz? / Csöpp szíve megremeg, nem érti meg.
Nem akarom, hogy így legyen, / Nem engedem, sohasem, sohasem, sohasem, sohasem, / sohasem!”
Búcsú (Koncz Tibor/Sülyi Péter).
„Esti Hírlap egy régi számát, / az ágy mögé becsúszva. / Róza néni porcelánját, / több darabba zúzva. / Hét évet, hét napot / egyszerre itt hagyok. / Végleg elbúcsúzom: mától jó napot.”
„A Magyar Nemzetről” (ami éppen e napon, 2018. április tizenegyedikén jelent meg utoljára, szp) – „még nem írtunk szöveget”, jegyzi meg Kati.
„Itt hagyom mindenem, / ez volt az életem. / Jó hogy elbúcsúzunk, mégis könnyezem.”
A Hulla a hó a kéklő hegyeken-t (Aldobolyi Nagy György/Tóth Bálint) talán e sorok írójának is köszönhetően „skiccelte” az életmű-koncert „vásznára”.
„Szívet cseréljen, aki hazát cserél! / Mert bárhogy él, s bárhol, csak félig él. / És bármerre jár, bárkit is talál, / más ott a csók, más a táj.
Otthon újra zajlik a folyó, / s a várra ezüst dér szitál majd. / Léptünk nyomát rég belepte már a hó, / vissza hozzád hogyan találjak?”
A régi ház körül (Aldobolyi Nagy György/Szenes Iván).
„A régi ház körül csendes lesz minden, / A kert, a fák, a fal, a bútorok. / A régi ház körül nagy élet nincsen, / Bezárja jó anyám az ablakot. / A régi ház körül öregszik minden, / A gyorsvonat velem tovább robog…”
Éjszakáról éjszakára; Indián nyár; Én sohasem búcsúzom; Add már, uram, az esőt! Mondd gondolsz-e még arra; Mit remélsz.
Mikor a zongorához ül a
„sztárvendég”, Kati leghűségesebb, legfontosabb alkotótársa, Koncz Tibor (1940)
zeneszerző, fényutazásba kezdünk.
Kovács Kati: Apák és Anyák.
Ez a szám a Közel a Naphoz című lemezen (1976) található, melynek a zenéjét a
Locomotiv GT szerezte, a szövegíró Adamis Anna.„Apám tudta a csillagok nevét /Anyám kötözte virágok sebét
Anyám szebb volt az apám szemében / Apám egy szó volt az anyám nevében
Anyám ismerte apám lépteit / Apám szerette anyám éveit
Anyám felhő volt világos égen / Apám esőcsepp megázott réten
S eljöttek értem… s eljöttek értem…” /Adamis Anna/
Lét-megnyugvás.
A festő és a fecskék (Schöck Ottó/Sztevenovity Dusán).
„ egy hírt hallott egy barátjától / egy szomorú kisleányról / s elhozta a festményt az ára csak egy / mosoly,”
„… távol jártak mind a fecskék / de az a kettő itthon maradt őrizni a / fészkét / s a kislányban a reményt / és egyre jobban hitte el sem szállnak talán
lassan meggyógyult és egy napon már / lábra is állt /
és az első rövid útján / ott lenn a havas utcán / a fecskefészket nézte meg a szemben / lévő ház falán / és akkor jött csak rá, hogy festve van a / fecskepár!”.
Erősítő infúzió-sorozat.
Franz Schubert dala Koncz Tibor átdolgozásában, Kati versével: „Ave Maria, égi Szűzi lény! / A lelkem a lelked földi párja / Az élted reményt és oltalmat ád, / Szánj meg engem, / Ne sújts, ne kínozz tovább, / Földi lányod szól hozzád. / Ó, küld le rám az enyhe álmot, / Ne hagyj el míg kél a Nap, / Ó, szánjad balsors űzte lányod, / És hű fohászát elfogadd! / Ave Maria!”
Tapsorkánnal köszönünk el Koncz Tibortól.
Kovács Kati: „Az én időm egyszer lejár, jól tudom.” (Koncz Tibor/Szenes Iván). „Biztos lesz más, ki majd helyemre siet, / Biztos lesz más, ki nálam többet tehet. / Kívánjuk hát neki a legjobbat, / De néha rám is gondoljatok. / Mondjátok el majd neki, / Hogyha megkérdezi, / Hogy elődje miféle volt. / Mondjátok el majd neki, / Azt, hogy volt valaki, / Aki hitte, amit dalolt.”
Szólj rám, ha hangosan énekelek (Presser-Adamis). „Élveztem, hogy lépek végig az utcán, / Arcotokba nézek, s visszanéztek rám. / Énekelve menni az utcán is lehet, / Aki szeret engem, az ilyennek szeret.”
Nálad lenni újra jó lenne (Koncz Tibor/Szenes Iván).
„Mindig kettőn áll a boldogság. / Újból kezdhetnénk, ha gondolnád, / Nem mondtuk ki még a búcsúszót, / Hát adj még egy találkozást.”
Csak félemberek voltunk
(Gábor S. Pál/Bradányi Iván).
„Csak félemberek voltunk te
meg én / De megtaláltuk egymást idején / Egy pillanatra megállt a világ, / Hogy
kéz a kézben mehessünk tovább…Csak félemberek voltunk te meg én / Most úgy vagyunk, mint árnyék és a fény / Pont ugyanúgy, mint tenger és az ég / Ha rám nézel, már indulok feléd…”
Csárdáskirálynő. Kálmán
Imre-Lajtai Lajos/Békeffi István-Jenbach Béla-Kellér Dezső-Rátonyi Róbert-Stein
Leó, Gábor Andor: Hajmási Péter.
Bizony, Kovács Katitól s „nem
középiskolás fokon” (József Attila: Születésnapomra – 1937. április 11.):„Hajmási Péter, Hajmási Pál / A barométer esőre áll / Ne búsulj rózsám, mert az egy garast sem ér / Ne búsulj lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér / Hajmási Péter, Hajmási Pál / A barométer nem imponál / Húzatom agyba-főbe, beugrom a nagybőgőbe / Hajmási Péter-Pityke Pál”.
Rock and roller. (Zene-szöveg: Presser Gábor).
„Ha egy rock and rollert kaphatnék, mindjárt hozzád / szaladnék / felülhetnél leghátra, azt sem bánom, hogy ki látja.”
Azért vannak a jó barátok (Máté Péter/S. Nagy István).
„Az álmot meg nem álmodni úgysem tudod / Az érzést elhallgattatni úgysem tudod / Ujjaid közt a kor / Úgy száll, mint szürke por, és a perc hordja el
Azért vannak a jó barátok / Hogy az eltűnt boldogságot / visszaidézzék egy fázós alkonyon.”
Brass4 Fúvós Team – zenei vezető
Kalmus Pál; Kovács Kati Zenekara – zenekarvezető Kolta Gergely; Monarchia Kamarazenekar
– koncertmester Schuster Andrea.
Mély főhajtás!
Kovács Kati élet/műv/e
mintaszerű.
Szeretem. Becsülöm. Rajongok
érte. A hangjáért, a lénye sugárzásáért.A szerénységéért.
Ahogyan a kezünket fogva, velünk együtt átmegy a szivárvány alatt.
Napsütéses jégzivatarok idején.
Most is.
Nála a te, az ő, a mi, a ti meg az ők után következik csak az - én. Számára mindenki: ember. Bárhonnan jön. Bárhová tartozzék.
Valamennyiünket tisztel.
De jó lenne - végre-valahára - ezt ki is érdemelni!
Honban. Európában. Glóbuszon.
Louis Armstrong/Kovács Kati:
What a Wonderful World/Milyen csodálatos világ:
„Sírni hallom a babákat /
Nézem, ahogy növekednek / Többet fognak tanulni, / mit én valaha is tudni fogok
/ És azt gondolom magamban / Milyen csodálatos világ / …Milyen csodálatos világ”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése