„Kőbányai”, hallik a felelet.
„Az én uram is ott van. A 301-es parcellában”.
2018. 04/21 – szombat este, Budapest, a néhai Filmmúzeum, ma Belvárosi Színház bejárata.
Hömpölyög a tüntető tömeg az Astoria felé.
Tiszta, merengő tekintetek. Idősek. Fiatalok.
Sípolás. Jelszavak skandálása.
Gyenes Judith-tal elköszönünk egymástól. Biztat, ha elfáradok, ugorjak föl hozzá az innen pár tíz méterre lévő lakására, mert hamarosan hazamegy, nem bírják soká a lábai. Az interneten kövessük együtt az eseményeket. Köszönettel hárítom az invitálást: „Beállok. Érezni szeretném a hangulatot.” Megpusziljuk egymást. Integetünk.
Az Astoria Szálloda falán méretes tábla hirdeti, Petőfi Sándor e helyütt írta a János vitézt 1844-45-ben.
Hamarosan „beáll” a sokaság. A távolban kivetítők, az Erzsébet-híd támfalánál sejlik a színpad.
Türelmes a tömkeleg.
Kerülőutat fürkészek (nem bírom az egy helyben topogást/ácsorgást). Mellékutcákon eljutok a hídfőig.
Mennyi, de mennyi ember! Hallgatják, tapsolják, éljenzik a szónokokat. A civil aktivista hölgyet is, aki hitet tesz amellett, hogy magyar, civil és segítő nő. Nem szabad félni, tenni kell a dolgunkat másokért: városon, falun. Magyarázzuk el lakótársnak, szomszédnak: ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, félrevezetni. Tegyünk együtt embertársainkért!
A színpad mögül nézve is fejedelmi/magasztos a népsereg.
A rend őrei s őrnői arcán szelídség. Némelyikük szájában cigaretta. Vajon mire, kikre gondolnak?
Kálid Artúr színész hangja (üzenete) hallik a légben; szófoszlányok jutnak el hozzám.
Dr. Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester az emelvény mögött várakozik, bele-beleír a beszédébe.
Megkerülöm a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomot. Vigaszt, hitet, reményt áraszt.
Oszlopnak támaszkodom a Váci utca, Szabad Sajtó út sarkánál. Hernádi Judit színművésznő üzen. Nem látom a kivetítőt, hallom. „Üdvözlöm az összes többi ’senkit’, aki egy jobb és becsületesebb Magyarországot szeretne. Sokan vagyunk, és előbb-utóbb elegen leszünk. Én ezt hiszem.”
Mi is hisszük.
Márki-Zay, a mai főszónok – többek között - a reményről beszél. S arról: „Ti vagytok az új ellenzék!”. (Ilyen) tisztességes ellenzéket érdemel ez az ország. A korrupt hatalom ügynökeitől menteset.
Itt és most az egyik legfontosabb kérdés: kollaborálsz vagy sem?
Félni pedig nem szabad! (A mai hatalmat pont a félelem tartja össze, jegyzi meg.)
Bíztat, fogjuk meg egymás kezét.
Megtesszük.
Himnusz. A magyar. A mindnyájunké. Majd az úgyszintén miénk: az európai. Beethoven Örömódája:
„Lángolj fel a lelkünkben szép / Égi szikra szent öröm, / Térj be hozzánk drága vendég, / Tündökölj ránk fényözön.
Egyesítsed szellemeddel, / Mit zord erkölcs szétszakít, / Testvér lészen minden ember, / Merre lengnek szárnyaid.”
2018.
április 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése