Hányszor voltunk, vagyunk
vagy éppen leszünk terrortámadás áldozatai Közép-Európában? Nem olyan
látványosan, mint a Világkereskedelmi Központ volt New Yorkban, nem repülőgépek
csapódtak, csapódnak „belénk”, hanem a zsarnokság kifinomultabb – fifikásan
kieszelt – eszközeivel félemlítettek meg a múltban és félemlíthetnek meg ma is.
Olyanok, akik nem riadnak vissza semmitől sem. Hány és hány, nyugodtan
nevezhetjük így: terrortámadás pusztított itt is – ha csak képletesen is – az
elmúlt évezredek során! Felsorolhatatlanul sok. És mégis, valamennyi után föl
tudtak tápászkodni elődeink, megújultak, alkottak, teremtettek.
Győzedelmeskedett a szív, a józan ész, az értelem a barbarizmus felett. A jó a
rossz fölött. Más kérdés, hogy vajon mi lehet(ett) az oka annak, hogy ez –
legalábbis eddig – mindig csak időleges volt, ideig-óráig tartott, amíg újabb
és újabb rémuralom nem nyomasztotta megint csaknem agyon a józanokat.
Világméretű fellépést
sürgetnek most sokan a terrorizmus ellen, s igazuk van. Miközben nekünk itt és
most azzal is szembe kell(ene) néznünk, hagyhatjuk-e utcán, munkahelyen,
iskolában, családban, bárhol, hogy bárkik is megfélemlítsenek, megpróbáljanak
leigázni bennünket (ál)indokok fölsorakoztatása okán. Hm, de nehéz ügy ez. Csak
szaladjunk át életszíntereinken, gondoljuk végig, eddig kik, hogyan s a miként
próbáltak megrémíteni bennünket. Kik próbálnak basáskodni felettünk, kik nem
vesznek emberszámba?S vajon ki-ki saját maga őszintén önmagába néz-e, készít-e belső vizsgálatot, vajon számon tartja-e: kit, mikor s miért terrorizált már eddigi életében? Kiket zúzott porrá „eltérített repülőkkel”, s milyen romhalmaz – fájdalom, keserűség, kiábrándultság – maradt (gaz)tette után? Vagy „csak úgy” megszokásból, figyelmetlenségből, nemtörődömségből, ostobaságból, kényelemből, pökhendiségből kiket nyomott vagy nyom el? S miféle mentségeket kreál magának ahhoz, hogy ezt így-úgy, néha vagy gyakran – netán állandóan – megtegye.
A terrorizmus nem „csak” New Yorkban, nem „csak” Svájcban létezik – máig fölfoghatatlan, hogy több mint tucatnyi politikust lőtt halomra egy esztelen ebben az amúgy békés, nyugodt országban -, hanem a zsarnokság különféle módjai, megnyilvánulási formái itt is érzékelhetők. Meddig tűrjük még?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése