Tud(t)unk-e valaha is úgy szövetséget kötni, mint ők? Az alapjelszó jegyében: humanizmus; emberség, emberiesség, emberszeretet, emberközpontúság. Érdemes-e másképp?
Erősíteni egymást, életben tartani a kisebb és a tágabb közösséget. Önmagunkat, egymást. Diktatúrában. Demokráciában. A kettő ilyen-olyan mixében. A galaxis bármilyen síkján, terében. Tegnap, ma, holnap. Röpíteni, szárnyalni. Akár kompromisszumok sorozatát is vállalni, ám megalkudni: nem, azt soha!
Kiállni egymásért, az igaz(ság)ért. Illendően, elegánsan. Humorral; éppenséggel önmagunkat is maró, de mégsem (ön)emésztő gúnnyal megspékelve.
Makk Károly (1925)
születésnapi estjén olyan áramlatba/irányvonalba kerülhettünk 2015. december
huszonkettedikén, a bubapesti Müpában, amely a mi (újjá)születéseink napjait –
ugye, voltak, vannak ilyenek!? – is leltárba vétették magunkkal/magunkban.
Egymással/egymásban.
Számadásra inspirálnak:
velünk kik is vállaltak/vállalnak társulást? S mi kikért tennénk tűzbe a
kezünket, akikkel olyan testamentumot köttettünk/köthet(t)ünk, hogy annak mindenkori
aranyfedezete nem is az adott szó, hanem „csupán” az együtt dobbanó szív;
mindhalálig?!
(Élet)színpadon: Konrád
György (1933) korunk egyik legkiválóbb írója/gondolkodója, Eötvös Péter (1944) korszakos/egyetemes zeneszerző/karmester,
Szakcsi Lakatos Béla (1943) a megújulást és a hűséget egyaránt jelképező zongoraművész/zeneszerző,
Jordán Tamás (1943) színház- és létteremtő, közösségkovász, valamint a már
említett ünnepelt Makk Károly film- s életrendező, akinek a Szerelem (1971)
című alkotását minden idők legjobb száz filmje között tartják számon.
Öten, /táp/egységben. S mi
nézők pedig azon kapjuk magunkat, ott s azóta még inkább, hogyan
pakolják/rakják meg batyunkat olyasmikkel, amik nélkül lehet(ne) ugyan
poroszkálni e porszemcsén, de a küldetésünket (bármilyen
fennköltnek/szerénytelennek hat is) nem tudnánk nélkülük úgy teljesíteni,
ahogyan azt a legigazibb énünk, a belénk költözött isten - hiszen kiben/miben
ne lenne Ő ott, ugye, /el/hisszük?! - elvárja tőlünk.
Konrád György mécsesként
kvalifikálta/karakterizálta Makk Károlyt. S ahogyan ez az öt Ember sugároz
tisztaságot, harmóniát, férfibarátságot; az lelket ölelő, simogató, gazdagító! Mindenkor
– sátáni időszakokban legfőképpen - a közjót óhajtó, akaró, azért cselekvő,
ember(i)séget erősítő mega-vakcina; ez az ötök – s egyben a világmindenség
leghumánusabb - terápiája számunkra. Követendő most és mindörökké.
Érdemes-e másképp? 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése