Benne van a levegőben a változás érzete.
Meg-meglendült a déli szél már korábban is, tudjuk, ez már önmagában jelez valamit.
Immár a mostani, az észak-keleti forró légmozgás is azt sugallja, vetíti előre, hogy megváltozik - ha (még) nem is a világ, de - az idő.
Gyöngyözik a bőröm, érzem a homlokomon is a nedvességet.
(Amúgy meg: mi "közöm" van nekem ahhoz, hogy izzadok? Itt vagyok... Tényleg?)
Tűröm. Jobban, mint a hideget. Brrr! Csak fázni ne...
Ilyesmi persze most - még - nem fenyeget.
De mire számíthatunk?
Nemrégen érkezett az SMS: "Másodfokú figyelmeztetést adott ki az OMSZ a Dunántúlra a várható zivatarok miatt. A hőség miatt továbbra is piros figyelmeztetés van érvényben. // origo".
Végletek.
Szélsőségek.
A Jóisten mentsen meg bennünket az ilyesmiktől!
Szélsőségek, fanatizmus - kiszámíthatatlanság.
Barbárság.
Bármikor, bárhol...?
Nem szeretek - nem szeretünk - félni.
Nem magunk miatt nem.
Az utánunk jövő generációk miatt.
A bizonytalanság bizonyossága, a kiszámíthatatlanság kiszámíthatósága...
Itt valami - nagyon - nem stimmel.
Bizonyos elemek elszabadul(hat)nak. Részben már el is szabadultak.
Megzabolázhatatlanok.
Tényleg azok?
Ne nyugodjunk ebbe bele.
Sok múlik - múlhat - rajtunk.
Ne engedjük, ne hagyjuk sodortatni magunkat!
Se most, se máskor.
Soha!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése