Keres Emil Kossuth-díjas, kiváló és érdemes művész, háromszoros Jászai-díjas, filmszemle-kitüntetett (a legjobb férfi főszereplőnek járó elismerés – Konyec, 2007), Hazám-díjas (2015) aktor emlékeiből, merengéseiből - melyeket budapesti, Petzvál József utcai otthonában rögzíthettem – idézek fel néhányat.
„Egyszer volt egy iskolák közötti, Ki mit tud-hoz hasonló
verseny, az ünnepi hetek részeként rendezték meg. A döntőt a szombathelyi
Kovács Szálló tükörtermében tartották. A belépőjegy ötven fillérbe került, ami
nagyon nagy pénz volt; igaz, kakaót és egy brióst is kaptunk, mint nézők. Én
ugyanis nem neveztem be, de kíváncsi voltam a szereplőkre, akiket többé-kevésbé
ismertem is.
Kellner József tanárember, aki a döntőt vezette, elkövette
azt a szakmai hibát – valószínűleg nem gondolt arra, hogy ennek következménye
is lesz -, hogy bejelentette, a helyszínen is lehet jelentkezni. Eszembe nem
jutott volna, hogy benevezzek. Nem is voltam úgy öltözve. Aranyos, szép
ruhákban voltak a szereplők. Én meg ott voltam a pipaszár lábaimmal,
rövidnadrágban, ültem, és hallatlanul izgatottan néztem a műsorszámokat. S most
jön a váratlan fordulat. Az utcánkban lakott egy fiú, Prisznyák György (az utca
’átka’ volt); fölírta egy papírosra a nevemet és odaküldte Kellner Józsefnek, aki
pedig: ’Van itt egy jelentkező’. Úgy indultam el, mint akit kivégezni visznek a
vesztőhelyre. Remegő lábakkal, eszméletlenül, mint aki nem tudja, hogy hova
megy. Magas dobogó volt. Fölértem. Körülnéztem. És akkor történt a csoda! Először
éreztem életemben biztonságban magamat. S elkezdtem szerepelni. Amit tudtam,
mindent elmondtam. Fantasztikus dolgok történtek. Az ijedelem átváltozott olyan
érzéssé, mintha fölkértek volna, hogy szerepeljek. Petőfi-verseket mondtam,
aztán már saját átköltésben szavaltam azokat. Akkor még nem voltam azzal
tisztában, hogy ez tulajdonképpen micsoda. Amikor már kifogytam a
repertoáromból, népdalgyűjtő könyvecskéből tanult verseket, dalszövegeket
mondtam. Nehéz ezt rekonstruálni, de a lényeg a következő: azt hiszem, hogy
megérintett a szereplési vágy. Hogy ez nekem tetszik. A nagy félelem elmúlt. A
hatás kimondhatatlan volt; nem engedtek le. A végén már nem tudtam, hogy mit
csináljak; nagyanyám a kezembe adott egy egérrágta füzetecskét, valami helybeli
fűzfapoétának a kötete lehetett, mert ilyen versek voltak benne, tessék jól
figyelni: ’A Perintben apró halak vannak, Szombathelyen szép utcák vannak… A
múltkor, hogy szafaládét ettem, véghetetlen egészséges lettem, azt kérdezték,
hol kapni és kinél, azt mondták, hogy az Ederhofer cégnél”. Erre azt hitték,
mintha ez az egész meg lett volna előre szervezve, pedig csudákat! A véletlenek
egybejátszása folytán ült ott a cég vezetője, aki nyomban elrohant, majd a
kollégái tálcán szalámit, kolbászt hoztak. Ruháskosárban vittük el az
ajándékot. A zsűritől egy nagy desszertet kaptam. A Prisznyák szaladt az
apámért: ’Árpi bácsi, tessék jönni!’. Az meg megijedt, hogy valami nagy baj
van. És ekkor történt, hogy azt mondta, ’legyél színész édes kisfiam, én nem
lehettem az’.”
„Azt mondja a buddhista tanítás, hogy minden emberben jelen
van a jó és a rossz. És ha te megharagszol, akkor megszólíttatott benned a
rossz, és a felszínre került. Ne hagyd magad, ne engedd szóhoz jutni a benned
lévő rosszat! Rengeteg indulattól kíméltem meg magam az elmúlt időszakban. És
jó lecke, jó házi feladat, lehet gyakorolni. És a meditációk nagyszerű dolgok.
A félelmeim megszűntek. Ha néha előjönnek, akkor meditálok, s szembenézek az
üggyel. Az alapvető tanítások közé tartozik az, hogy nem szabad elmismásolni a
dolgokat. Tessék szembenézni mindennel, az álmokkal is, ébren. Akkor már
előbbre jutok. A rossz bennem nem kerülhet túlsúlyba. Mert egyszerűen én nem
reagálok a rosszra, nem lövök vissza. A lényeg az, hogy az önvédelem, a belső
erkölcsi emelkedettség az megmosolyogtatja azt a bizonyos dolgot. Nem tudom
melyik klasszikus filozófus mondta: ’Engem megölhetnek, de nem tudnak ártani
nekem.’ Mi a legrosszabb? Hogy megölnek, mondjuk. Áldozatul esek egy gonosznak.
De engem nem lehet megölni, mert nincs halál. A buddhista tanítások szerint a
létforgatag tele van szenvedéssel, ennek a feloldását szolgálják a tanítások.
Nem azt mondják, hogy ez meg fog szűnni, a létforgatag az létforgatag. De
próbáld elviselhetővé tenni az életet.”
2016. április 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése