Milyen a mi szobánk, azaz e szeretett-gyűlölt galacsinunk: életünk színtere? S e közép-kelet-európai kéglink?
Az, hogy hová, mikor, hogyan születünk: nem rajtunk múlik, ezt kapiskáljuk. De amikor (tegyük fel) nyílik az elménk, akkor megvilágosodunk-e? Kikristályosodik-e: miért vagyunk itt, mi a feladatunk/küldetésünk?
A szoba című ír-kanadai film
dráma: lányt rabol el (amúgy honfitárs) martalóc, aki a szó szoros értelmében
szobafogságban tartja, sorozatban megalázza-megerőszakolja. A fogoly gyermeket
szül e miliőben, amit ugyan csudavilágnak teremt a számára, miközben egyetlen
vágya: legyen jussa ötéves fiának is a nagybetűs Élet.
Képes-e arra a szeretetünk, hogy
legyőzze a szörnyet? Iszonyú körülmények között ember tudok-e maradni? Fölül
tudok-e emelkedni önmagamon, be tudom-e programozni az énemet arra, hogy ne
ismerjek lehetetlent?
Az anya csellel,
fondorlattal, kínnal-keservvel kimenekíti gyermekét a szabad világba, s aztán számára
is lebomlik a vasfüggöny, leomlik a szobafal. Megadatik a rendszerváltás.
Hogyan tovább e fene nagy
szabadságban?
Újabb cellába kerül(ünk)?
Holott látszólag ez maga a paradicsom: dívik (dúl) a demokrácia, tejben-vajban
fürdik mindenki.Ám a kamraeffektus nem szűnik bennünk, körülöttünk. Falak, szögesdrótok vesznek körül bennünket; rendületlenül építünk belénk s magunk köré újabb és újabb kerítéseket. Melyeken rendesen/rendszeresen fönnakadunk, holott a lény(eg)ünkben ott az a bizonyos kódolt meghívó, ami arra inspirál(hatna) bennünket, hogy megváltsuk önmagunkat és egymást. Gorkiji mottójával: „Ember, ez gyönyörű!”.
Lehetne.
A szoba – valójában a mi mai szobánk.
Szemfelnyitó, piszokul acél/osító/ filmalkotás. Oscar-jelölései: legjobb film, legjobb rendező: Lenny Abrahamson, legjobb adaptált forgatókönyv: Emma Donoghue (az alapregényt is ő írta), legjobb női alakítás: Brie Larson.
Egyszer élünk. (Azért erre ne vegyünk mérget, de ebbe most ne menjünk bele.) Rajtam, rajtad, rajta – rajtunk, rajtatok és rajtuk is múlik a sátán mielőbbi száműzése, az ember isteni küldetésének sikere.
Gyermekeinkért. Nincs mese.
2016. február 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése