Gordon Zsuzsa kétszeres Jászai-díjas, érdemes művész
- a Budapesti tavasz (1955) Jutkájának - emlékére
Gyűlölet, rasszizmus, idegenellenszenv; az Európai Parlament strasbourgi ülésén a magyar kormány bevándorlásról szóló nagy népi konzultációját ekképpen is jellemezte Diogo Pinto, a Nemzetközi Európa Mozgalom (Brüsszel) főtitkára.
Menekült-frász - „…önpusztító nacionalista elszigeteltségbe sodródás…”(Pinto)
Mi több: a halálbüntetés terítékre citálása kapcsán beszólás Martin Schulztól (az Európai Parlament elnökétől): a „Ne ölj!” isteni kinyilatkoztatás!
Még jó, hogy Strasbourg után – időben legalábbis – itt van még (nekünk…) Bécs.
Döntő, Eurovíziós Dalfesztivál, 2015. május 23., szombat.
Csemer Boglárka/Boggie szépíthet:
„Mindenki megérdemel egy esélyt. / Ez a rengeteg szenvedő lélek, hallod-e a sírásukat?” „…megérdemlik / A halált, azért, hogy másban hisznek?” (Szöveg: Bori Sára Heléne, zene: Sebestyén Áron)
Vasárnap – május 24. - meg Cannes! Arany Pálma-díjkiosztó, záróünnepség.
Nemes Jeles László Saul fia című filmalkotása: esélyes a fődíjra! A hőst megjelenítő
Röhrig Géza pedig a legjobb főszereplő címére!
„Auschwitz - Ezekről a megérkezésekről százával jelentek meg a hiteles
dokumentumok és titokban készített filmfelvételek is tanúskodnak a pokol bejáratáról,
az ’Arbeit macht frei’ (A munka szabaddá tesz) feliratú kapuról, mely a nácik perfid
(aljas, álnok – szp), cinikus hazugságát fogja demonstrálni mindörökké. A láncra
kötött vérebek, a pattogó; schnell, sehneller! (gyorsan, gyorsabban!) parancsszavakat,
a korbácsok csattogását, a vagonok előtt dulakodó tömeg jajveszékelését, a
hozzátartozóikat kereső férfiak, nők hisztérikus kiáltásait, nem lehet se színesen, se
költőien, s visszafogott tárgyilagossággal megírni, csak az egyén képes elmondani,
úgy, ahogy ezt átélte, ha túlélte.” (Bán Pál író-újságíró, 2003, Soproni Ász)
Nemes Jeles László rendező így fogalmazott a héten Cannes-ban, sajtótájékoztatón:
„Alapelvünk volt megmutatni a megmutathatatlant.” „Így esett a
választás Saul Auslanderre (egyébiránt tudvalévő: Saul /Kr. e. 1047-1007/ Izrael és
Júda királya volt 1079-től, a filiszteusok három fiát is megölték, a fogságba esés elől
menekülve kardjába dőlve öngyilkos lett; halála után a nép Dávidot választotta
királyává – Wikipédia), egy magyar zsidóra, aki az egyik hullában felismerni véli saját
fiát, majd megpróbál találni egy rabbit, hogy megadja a fiának a végtisztességet”.
A debütáló(!) nagyjátékfilmes Nemes Jeles László - a Népszabadságnak adott
interjúban - így (is) rögzít: „Az, hogy nyolc hét leforgása alatt megölhettek ebben az
országban (Magyarországon, 1944-ben – szp) félmillió embert, még nincs igazán
feltárva, ahogyan a Rákosi- és a Kádár-rendszer sötét titkai sincsenek.” A beszélgetést
Csákvári Géza készítette, aki ekképpen méltatja az alkotást: „…a Saul fia a
rendszerváltás óta a legerősebb magyar mozgókép, mely nemcsak beérte,
hanem tovább is lépett a világ filmművészetén.” „A Saul fia formanyelve és
ábrázolásmódja forradalmi.”
Tegyük mindehhez: a magyar állam fedezte e remekmű költségeit;
a Magyar Nemzeti Filmalap mintegy 320 millió forinttal támogatta!
Itthoni bemutató: június 11.!
Hát; akkor mégiscsak van remény!?
„Minden lélek megérdemli az életet.” (Csemer Boglárka/Boggie-Bori Sára Heléne-
Sebestyén Áron)
2015. május 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése