Egy korábbi írással emlékezik rá a teremtuccse.blogspot.hu:
Felépíteni a párbeszéd hídjait
Karol Wojtyláról a VAM Design Centerben
„Sírtam is, nevettem is – és boldog voltam”, írta valaki a vendégkönyvbe a budapesti VAM Design Centerben, az Íme az ember – egy pápa arcai – című kiállítás megtekintése után.
Hogy ki, mikor, miről kap információt, ezt nevezhetnénk a véletlen művének is. Esetleg a sors súgásának. Vagy éppen valami más megfoghatatlan oka is lehet, amit nem biztos, hogy meg kell, vagy meg lehet nevezni. Elég, ha érezzük.
Még tavasszal nyílt a már említett tárlat a fővárosban, a VI. kerületben lévő Király utcában, s a tervek szerint a nyár elejéig lett volna nyitva. De akkora (volt) iránta az érdeklődés, hogy meghosszabbították a szervezők – a 2007-es Városmisszión alakult Mission is Possible lelkes csapatának tagjai – augusztus 31-ig. Amikor erről értesültem, valójában ekkor tudatososdott bennem, miről is van szó. Arturo Mari, II. János Pál személyes fotósának felvételei láthatóak ott, továbbá a Szentatya személyes tárgyai. Körülbelül kétszáz, kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) fotóművészeti alkotás, illetce cipő, síléc, életnagyságú alakja…
Feléledtek bennem 1991 augusztusának szombathelyi emlékei, amikor is – de hát ki ne tudná? – a vasi megyeszékhelyen járt a Szentatya. Lázban égtünk. Egy héttel a pápai látogatás előtt (az egyik főpróba volt) történetesen utazhattam azon a helikopteren, amely Szent Péter utódját (az egykori Karol Wojtylát) hozzánk röpítette. Életre szóló élmény volt. Még a küldetés előtt dr. Konkoly István akkori megyéspüspök ekként köszöntötte a híveket: „Mindenki tudja: ahová Krisztus földi helytartója, a Pápa betér, ott semmi sem marad ugyanolyan, mint amilyen azelőtt volt. Az Ő tiszteletre méltó kiválasztottsága, küldetése, bölcs tanítása és nem utolsósorban megragadó személyisége révén ugyanis egy sajátos légkör keletkezik a Pápa körül. Az emberek egyszerre testvérnek tekintik egymást.”
Nem tudom, s persze nem is akarnám megcáfolni szavait, mert pontosan ez történt. Hasonlót - és elnézést kérek a földi(?) hasonlatért – két évvel korábban, a televízió előtt ülve éreztem: amikor 1989. június 16-án Nagy Imre mártír miniszterelnöktől és hős társaitól vett végső, méltó búcsút a nemzet. Rögtön hozzáteszem: valami ilyesmi járt át később a zágrábi és a pannonhalmi pápai szentmisén is.
Nem tudtam, azóta sem megfejteni II. János Pál titkát. A fogalmakat Mádl Ferenc volt köztársasági elnöktől idézem: karizmatikus, az egyik fő célkitűzése a keresztény egység megteremtése volt, a más egyházakkal való szeretetteljes ökumenikus együttműködés. Szem előtt tartotta az élet feltétlen védelmét, az emberi személyiség feltétlen tiszteletét, a szeretetet, az igazságosságot, a szabadságot.
Mindez süt róla az Íme az ember című tárlaton is, amely pápává választásának harmincadik, halálának negyedik évfordulója alkalmából látható. Erdő Péter bíboros, a kiállítás fővédnöke ekként vélekedik: „Arturo Marinak megadatott, hogy II. János Pálhoz való közelsége révén emlékezete a fényképezőgép lencséjéhez hasonlóan fogadhassa magába a pápa személyes kisugárzásának legapróbb részleteit is”.
Utazó pápának is nevezték. Százharminc országba látogatott el. A pápaság történetében elsőként lépett be zsinagógába, valamint mecsetbe. A karitatív tevékenység is éltető ereje volt: segíteni a betegeken, a szegényeken. Egész földi életében küzdött a háborúk ellen.
Azt is tartják persze róla, hogy – sok tekintetben – megőrizte az egyház dogmáit, de haladt a korral. Tűnödött, töprenget, elmélkedett, imádkozott; mindezekben a helyzetekben is látható Arturo Mari felvételein. Mint ahogyan humora is volt; valami olyan derű áradt belőle, s a másik megértésének olyan foka, ami bizony ma is ámulatba ejtő. Amiként elmélyült az imádságban, akként mélyült el az emberi valóságban is. Egy helyütt így fogalmazott: „… a média roppant lehetőséggel bír, hogy előmozdítsa a békét és felépítse a párbeszéd hídjait a népek között, széttörve a gyűlölet, a megtorlás és az újfajta erőszak ördögi körét”.
Mindenkit szeretett, még török orvtámadóját is meglátogatta a börtönben s megbocsátott neki, ám szívének – ha szabad ilyen profánul fogalmazni – csücskei a gyermekek voltak mindig is.
Vallotta: „A főpásztor kötelességei közé tartozik a ’legkisebbekkel’ való törődés, a szó evangéliumi értelmében”.
Az Íme az ember című tárlat vendégkönyvében valaki így írt; „…az aurája; egy szent ember földi életútja”. Más valaki: „Íme a Szent”. Egy kislány pedig: „Köszönöm a derűt, amivel itt találkozhattam”.
(2009)
Sms: „Elárverezik Ferenc pápa kb. 4 millió forintot érő Harley-Davidsonját, amit ajándékba kapott, de nincs szüksége rá. A bevételt hajléktalanokra költik. //origo”; 2014. 01. 14. - 10 óra 33 perc 28 másodperc
(szp – 2015. május 18.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése