Kozmoszbajnok az ember az önmaga köré magasodó vasbeton
akadálypálya-rendszer(ek) kreálásában. Dobogós mások mozgás-gátlóinak
telepítésében is. Viszont nem jeleskedik a falak mihamarabbi
lebontása/eltakarítása nevezetű küzdősportokban. Már csak ilyen…?
Mindkét (politikai) oldalon belterjes a banda és sanda. Emez
ezért, amaz azért rekeszt ki másokat, amiért megkiabálják egymást. Üzemzavaruk
elhárításától rendre – rendületlenül – elzárkóznak. Vajon mindörökre?
Országnyi nagyságú (zúg) pálinkafőzdémet zöldövezeti
atom(biztos) erőműblokkokra cserélem „Uniós normatívák” jeligével.
(El)ballagni könnyű.
(Tovább)tanulni nehéz.
Állást találni (szinte) lehetetlen.
A zaj (is) öl, butit és nyomorba dönt. Létőrző-védő füldugókkal
meg-megóvhatná(n)k belső – égi/földi – csendünket. Igaz, azt harsogják/csattogják
csaknem mindenütt/mindenfelől: igénytelenné vált az ember(iség).
A lustaság fél tehetség. A másik feléért vért kell izzadni.
Lehet csűrni-csavarni, ragozni meg szépíteni, ám akkor is
igaz: saját testünk foglyai vagyunk. A mozgástér meglehetősen – finoman
fogalmazva - behatárolt. Apró szabadságjogaink ugyan vannak, amelyek
felfedezése, ki- és megélése örömforrás, lélektáplálék, amely a fizikai
tehetetlenségünket - a gravitációt - némiképpen ellensúlyozza, ellenpontozza. A spanyolviaszt
persze már nem nekünk kell feltalálnunk (szerencsénkre): a vallás, a művészet,
a tudomány – a spiritualitás meg a zsenialitás – röpíthet(ne) bennünket a
végtelenbe.
szp
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése