2014. május 11., vasárnap

Itthon/otthon az univerzumban

                                        
Vajon kirobban-e a harmadik?
Nyugi, nyugi, nyugi...


Mint duzzogó (jóllakott napközis) óvodás…
HÍR: „VIP Nem engedték a román légtérbe az orosz kormányfő-helyettes gépét. Dmitrij Rogozin azt üzente: legközelebb TU-160-as hadászati bombázóval jön. // origo – 12:32:11 – 2014.05. 10.”


Sok szennyvíz lefolyik addig a Dunán.


Hülyének nézi(k), mint Orbán Európát.


Hűha!
Már megint f(r)áziskésésben vagyok.


Azonnali hatállyal lemondok, csak (már) nincs miről.


Alkalmazkodom, tehát (még meg)vagyok(?).


Korrodálódom, tehát (még) vagyok…


Hinta-palinta
Az érdek a mérleg nyelvének kedves(e)/édestestvére.


Isten nem ver bottal
Szervezett bűnözők/maffiózók: - Pokoli bűz van! Pajtás, (ez) égés!?



Hullámvasút az élet.
Vagy mégsem?
A sorsom (éppen/megint) nyílt vízen/sík terepen vesztegel.


Kívülről látta magát, de nem tűnt valami túl rokonszenvesnek/szimpatikusnak. Elkezdett magyarázkodni, ám nem tudta teljesen meggyőzni magát az ellenkezőjéről.


Tisztességet nem kínálnak a tőzsdén.
Ezért sem lehet rá licitálni.  


Árfolyamzuhanás
Májusi eső aranyat ért – eddig.


Többet ésszel, mint erszénnyel!
Többet érsz el…?


Kapcs.forg.
„Együtt. Veled.”
Külön. Nélküled.


Tisztelt Földöntúliak! Kedves Kozmosztársaink!
Tájékoztatjuk Önöket, hogy Földünket üzemzavar miatt bizonytalan ideig zárva tartjuk. A hiba elhárításáig – milliárdnyi esztendeig(?) is eltarthat – szíves megértésüket/türelmüket kérjük. Addig is „énekeljük el” közösen (a csillagközi térben) a csendet.


Áramkörhöz csatlakoznék.
Többé nem verem ki a biztosítékot, (meg)ígérem.


 Add uram, hogy örökifjú maradjak, de röhejessé sose váljak!


Kényszer/zubbony
Nekem nincsenek rögeszméim; kikérem magamnak! Nekem nincsenek rögeszméim! Nekem nincsenek… Ne… Akkor sincsenek, ha vannak!


Hogy merészelsz velem így beszélni, te, taknyos! – üvölti önkívületében múlt századi tinédzser-énjének.


 Nils Holgersson, ott eszik Márton lúdból…


Egy lépést se közelíts – önmagadhoz…(?!)


(Ön)becsületsértés:
fölszólítás előtt kapitulálni.



Szerény személye(m)
Pont olyan szeretnék lenni, mint én.
Legföljebb – na, jó! - picurkát még olyanabb.


Feketén-fehéren
Önmagamhoz alkalmazkodni nehéz.
Másnak, hozzám – képtelenség/lehetetlenség.


Pontosan azt utálta meg(int), amit (eleinte) a legjobban szeretett benne.  Még nem tudta, merre/hova tovább, de a hangya már elindult…



Csak úgy dől belőle a bölcselet, mint csapra vert hordóból a bor.
Vigyázat, ez már a söprű (seprőlék)!


 Addig-addig csűrjük-csavarjuk a szavakat, míg azok teljesen szétporladnak.


Limitálom a gondolataimat, mielőtt (végleg) fölhígul(hatná)nak.
(Na, végre!)


Addig jár a korsó a kútra, amíg ki nem szárad (az itató, az ágas).



Csak azért, mert valami ősi, még nem korszerű – persze, nem is feltétlenül korszerűtlen.



Csak azért, mert valaki/valami oly’ közel van hozzánk, még nem kell rá legyinteni.



Szemétdombunk füstjeleit kódolják az égiek. A válaszüzenetet, azt, várhatjuk/leshetjük.




Blog(ger) vezet világtalant.

Blogo(ka)t nem olvasok, csak írok.

Ne habozz, „blogozz”!


Mindennapi sms-einket add meg nekünk ma…




Sebaj
Már nem kertelek.
Nem is tetszek mindenkinek.



Bejel(entke)zett a végtelen.
Nem mese ez, gyermek(em).


Itthon/otthon az univerzumban
Vízből vétettünk – vagyunk -, vízzé válunk.
Tűzből...

                                                                                                                      Szenkovits Péter



























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése