Itthon/otthon az univerzumban

                                        

Vajon kirobban-e a harmadik?

Nyugi, nyugi, nyugi...

Mint duzzogó (jóllakott napközis) óvodás…

HÍR: „VIP Nem engedték a román légtérbe az orosz kormányfő-helyettes gépét. Dmitrij Rogozin azt üzente: legközelebb TU-160-as hadászati bombázóval jön. // origo – 12:32:11 – 2014.05. 10.”

Sok szennyvíz lefolyik addig a Dunán.

Hülyének nézi(k), mint Orbán Európát.

Hűha!

Már megint f(r)áziskésésben vagyok.

Azonnali hatállyal lemondok, csak (már) nincs miről.

Alkalmazkodom, tehát (még meg)vagyok(?).

Korrodálódom, tehát (még) vagyok…

Hinta-palinta

Az érdek a mérleg nyelvének kedves(e)/édestestvére.

Isten nem ver bottal

Szervezett bűnözők/maffiózók: - Pokoli bűz van! Pajtás, (ez) égés!?

Hullámvasút az élet.

Vagy mégsem?

A sorsom (éppen/megint) nyílt vízen/sík terepen vesztegel.

Kívülről látta magát, de nem tűnt valami túl rokonszenvesnek/szimpatikusnak. Elkezdett magyarázkodni, ám nem tudta teljesen meggyőzni magát az ellenkezőjéről.

Tisztességet nem kínálnak a tőzsdén.

Ezért sem lehet rá licitálni.  

Árfolyamzuhanás

Májusi eső aranyat ért – eddig.

Többet ésszel, mint erszénnyel!

Többet érsz el…?

Kapcs.forg.

„Együtt. Veled.”

Külön. Nélküled.

Tisztelt Földöntúliak! Kedves Kozmosztársaink!

Tájékoztatjuk Önöket, hogy Földünket üzemzavar miatt bizonytalan ideig zárva tartjuk. A hiba elhárításáig – milliárdnyi esztendeig(?) is eltarthat – szíves megértésüket/türelmüket kérjük. Addig is „énekeljük el” közösen (a csillagközi térben) a csendet.

Áramkörhöz csatlakoznék.

Többé nem verem ki a biztosítékot, (meg)ígérem.

 Add uram, hogy örökifjú maradjak, de röhejessé sose váljak!

Kényszer/zubbony

Nekem nincsenek rögeszméim; kikérem magamnak! Nekem nincsenek rögeszméim! Nekem nincsenek… Ne… Akkor sincsenek, ha vannak!

Hogy merészelsz velem így beszélni, te, taknyos! – üvölti önkívületében múlt századi tinédzser-énjének.

 Nils Holgersson, ott eszik Márton lúdból…

Egy lépést se közelíts – önmagadhoz…(?!)

(Ön)becsületsértés:

fölszólítás előtt kapitulálni.

Szerény személye(m)

Pont olyan szeretnék lenni, mint én.

Legföljebb – na, jó! - picurkát még olyanabb.

Feketén-fehéren

Önmagamhoz alkalmazkodni nehéz.

Másnak, hozzám – képtelenség/lehetetlenség.

Pontosan azt utálta meg(int), amit (eleinte) a legjobban szeretett benne.  Még nem tudta, merre/hova tovább, de a hangya már elindult…

Csak úgy dől belőle a bölcselet, mint csapra vert hordóból a bor.

Vigyázat, ez már a söprű (seprőlék)!

 Addig-addig csűrjük-csavarjuk a szavakat, míg azok teljesen szétporladnak.

Limitálom a gondolataimat, mielőtt (végleg) fölhígul(hatná)nak.

(Na, végre!)

Addig jár a korsó a kútra, amíg ki nem szárad (az itató, az ágas).

Csak azért, mert valami ősi, még nem korszerű – persze, nem is feltétlenül korszerűtlen.

Csak azért, mert valaki/valami oly’ közel van hozzánk, még nem kell rá legyinteni.

Szemétdombunk füstjeleit kódolják az égiek. A válaszüzenetet, azt, várhatjuk/leshetjük.

Blog(ger) vezet világtalant.

Blogo(ka)t nem olvasok, csak írok.

Ne habozz, „blogozz”!

Mindennapi sms-einket add meg nekünk ma…

Sebaj

Már nem kertelek.

Nem is tetszek mindenkinek.

Bejel(entke)zett a végtelen.

Nem mese ez, gyermek(em).

Itthon/otthon az univerzumban

Vízből vétettünk – vagyunk -, vízzé válunk.
Tűzből...

                                                                                                                      Szenkovits Péter