Már a ciklon
előtt izzott a szamóca s aromájával belengte a pagony szegélyét. A fergeteg nem
tett benne kárt. A mini szüretkor – fájdalmas nyak- és deréktáji hasogatás/szurkálás
közepette – idevágó üdvözlési módot talált ki, mint: „Jó levegőt!”. De, sajnos,
nem jött senki. Eszébe jutott a bányászok, erdészek egymás között használt
köszöntési szokása is: „Jó szerencsét!”. Mikor ezt először hallotta Sopronban, morzsányit
meg is hatódott. Eltökélten görnyedezett; a vereslő szemek csipegetésekor agyi fogaskerekei
egyszer csak „kidobták”: addig nyújtózkodj, míg – van végtagod! És (talán
ettől?) enyhült a sajgás, a szúrás, a szaggatás.
szp
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése