2014. április 23., szerda

Öntudatra ébredünk-e? - Transzcendens; amerikai-kínai-angol film


Talán mégsem lehetetlen vállalkozás jelezni, megmutatni, vállalni, hogy igenis van, létezik öntudat, önérzet.
S persze, az se hallgatandó el, hogy az ember önellentmondásba keveredhet (keveredik is): szeretünk valakit, valamit, s olykor-olykor meg nem szenvedhetjük. De hiszen, halandók vagyunk.

Nem haszontalan számot vetni azzal sem: mesterséges – földi lény keze alkotta - intelligencia létrehozása, mások tudatának bármiféle manipulálása bizony nem függ össze, sőt, ellentétes kozmikus, megfoghatatlannak tűnő erőkkel (is). Nagyon az altalajban gyökerezik. Emberellenes.

A Transzcendens (Transcendence) című amerikai, kínai, angol kiagyalt, fantázia szülte filmalkotás annyi, de annyi mindent elővarázsol a cilindere(in)kből, hogy nem győzzük szortírozni/osztályozni a lávaszerűen kilövellő selyemkendőket, nyuszikat, galambokat… Rendező: Wally Pfister. 

Egy (film)alkotás attól is válik értékké (avagy leginkább attól), hogy nem pusztán azzal köt le, amit megmutat, és amiről szól, hanem, hogy miféle (további) vetítőgépeket indít el bennünk, melyek önmagunk kusza gondolat- és érzésvilágát igyekszik „lepörgetni”, a rendszerezés igényével, amúgy persze soha be nem teljesülő/teljesíthető vágyával.

Íme, a tökéletes, a mesterséges, a szintetikus – az érzékfeletti – ember; nézzünk csak körbe, tessék, csak, tessék! Közben meg el is hisszük: (fél)isten. Aki újra meg újra – művi s rafinált, hitvány módon – a tudat(unk), a lényeg(ünk) átformálásával akarja elérni és sokszor el is éri önös céljait. Profánabbul: úgy le- meg elbutítja segéderőire támaszkodva a tömegeket, hogy az orruknál fogva vezeti a tucat egyénekből verbuvált – vak meg süketnéma - sereget. Sarkall sátáni tettekre is akár. S lehetőleg még a tapsvihar, az ováció se maradjon el!

Tekintsünk csak végig e korábbi pár (ezer) esztendőn; alaposan át lehet(ett) gyúrni, formálni, azaz verni a masszát. Hát, továbbra is ez (lenne) a perspektíva? Szépek a kilátások…
Ha csak nem ébredünk (ön)tudatunkra, s nem lobban föl az önérzetünk. Filmszínház az egész világ. Itt az idő.
                                                                                                          Vas Népe, 2014. május 6., kedd



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése