De nem így volt ezer évig, / Munkás embert ág is húzta, / Egy-két ezer úr kötötte / Millió jobbágyát gúzsba.” (Ady Endre: Történelmi lecke fiúknak; 1912)
Bródy János komponált zenét 2016-ban Ady látleletéhez, amelyet Koncz Zsuzsa a szombathelyi Agora Kulturális Központban döbbenetes erővel tolmácsolt kedden (2017. szeptember 26-án) este.
Nagy László Adjon az Isten-jével köszöntötte rajongóit, időutazásra invitált. El-elmerenghettünk egykori s mai önmagunkon; közáldatlanságainkon, szűkebb-tágabb környezetünk galádságain/hitványságain.
Zsuzsa forradalmi lelkülete mit sem változott 1964 óta.
Halálpontos iránytű.
Igaz utat mutat, nem csak valódit.
Inspirál, hogy újra meg újra nekilendüljünk, csak azért se adjuk föl, akárhányszor gáncsoltak el bennünket az ördög cimborái, akikből ma is van éppen elég. Ki lehet, ki kell golyózni őket a hatalomból. Elég volt a hazug szóból, a manipulálásból, a rágalmazásból, az acsarkodásból.
A lenyúlásokból. A gitt-egyletből. A hitvány, sötét - keleti – umbuldákból.
Az Európa- és népellenességből.
Tündérország – igen, évekkel ezelőtt még hitetlenkedtünk, hogy ugye, az nem lehet igaz, hogy itt majd’ mindenkit hülyének néz(het)nek. Vadvilág – mára tudjuk, hogy az ordasok csak a saját privilégiumaikat féltik, a nemzet megmentőiként tetszelegnek, miközben a (jog)fosztogatás vált mindennapi gyakorlatukká.
Kártékonyságuk kontinensnyi s globális méretű mérgezéssel/pusztulással fenyeget.
A sportház közönsége/közössége minden rezdülésével (vissza)jelezte: elég volt a gyűlöletkörökből, az érzelmi sokkból, a szorongásból/félelemből, a „soros” besározó, aljas/ordas kampányokból.
Nem hódolunk be.
Ezeknek sem!
Boldogan, örömittasan ünnepeltük Zsuzsával együtt, hogy az őszinteség, a tisztaság, a nyitottság, a szolidaritás, az el- és befogadás, a békesség az életünk természetes része.
Mindettől ember az ember.
„Van e földnek áldott Napja, / Pirosító levegője / És ha lefogja az úr-had, / Munkával elvesszük tőle.
Föl, gyermekek, tanulásra, / Háborura, egészségre: / Ti lesztek majd e rab ország / Megváltott és boldog népe.” (Ady, Történelmi lecke…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése