őrizzük szívünkben a tüzet,
s mosolyognak ránk a csillagok.
A
rátermett sárvári legényt
Győrbe
a vagongyár hívta, tudatára ébredt társaival:
tenni kell, hogy jobb legyen a lét.
„Padlássöprést
soha többé,
a kis
embernek lehessen szava!Tűnjenek el az oroszok,
menjenek innen haza!”
A
Nemzetőrség első embereként
a
Rákóczi laktanyába ment, meggyőzte baka sorstársait:
csatlakozni forradalmi tett!
A
rádióban Bánk dalára fakadt,
„Hazám,
hazám, te mindenem…”;föllépett a tettlegesség ellen,
vétkeseket is menekített.
Munkástanács
küldötteként
tárgyalt
Nagy Imrével is,ám a novemberi terror
szétlőtte az ország álmait.
Elrejtőzve
sem adta föl,
terveket
dédelgetett,csakhogy ezekhez segítség
sehonnan sem érkezett.
Nem
maradt más lehetőség;
közel
az osztrák határ… S jött a lágerből a levél:
„Mama, New York az irány!”.
„Drága
egyetlen kis fiam,
borzasztóan
hiányzol!Képzeld, a Kádár közölte,
az amnesztiát megkapjátok.”
Az
Újvilágból hazaröpült,
már
a határon lefogták.Csak egyszer láthatta a mama;
sietve ácsolták a bitóját.
’58.
december másodikán
hajnalban
végezték ki, este érkezett meg a sürgöny:
e börtönben nincs több halál.
Agyvérzést
kapott a mama,
nem
lett már a régi soha. Kívánságára koporsójában
örök társa fia mundérja.
Hősünk
nevét utca jelzi,
posztumusz
díszpolgár lett,emlékpark idézi alakját,
örök példa maradsz nekünk itt!
Ötvenhat
fényesen ragyogjon,
nem
halványulhat sohasem,őrizzük szívünkben a tüzet,
s mosolyognak ránk az angyalok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése