Enyém, tiéd, övé itt a tér. Parlament. Mátyás-templom. Zsinagógáink. Kodály körönd. Raoul Wallenberg, József Attila szobra. Duna-part. A cipőink. Soha többé vérzivatart! 1956 mártírjai: szabadság, egyenlőség, testvériség. „Őtkeres” ingatlan-panamáról nem ábrándoztak. Hősök teléről, ligetmentesített fővárosról, Mániákus Nepperek Bandájáról (MNB) sem. A 225 éve született Széchenyi éves jövedelmét fölajánlaná-e a 2024-es brancs-bizniszes olimpiára?
Budapest magyar, európai,
egyetemes érték. A Sziget-fesztivál, a romkocsma-negyed a befogadók, a másságot
méltányolók, az egymást becsülők, a boldog bulizók - békeidők – jelképe. A
dübörgő zene teremtette belső csöndünk bölcsője. Ugye, elhisszük Billy Elliotnak az Erkel
Színházban: nincs lehetetlen! Miénk, tiétek, övék itt a tér. Mindörökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése