Nem állítom, hogy erőtlenül jöttem ki a moziból, de, hogy plusz energiát/töltetet nem igazán kaptam, annyi bizonyos.
Természetesen egy(etlenegy) néző vagyok. A hétszáz millióból, s persze, istenigazából nem tud(hat)om, hogy az emberiség tíz százaléka ezekben az órákban, napokban, hónapokban (…) megnézi-e a Csillagok háborújának a VII. részét, Az ébredő Erőt. Tegyük föl, hogy igen, s ez a szám időről-időre (esetleg) megsokszorozódik; e bolygó lakói vajon a jó oldalra állnak-e (majdan), egyáltalán, voksolnak-e – tudatosan! – arra, hogy elegük van/volt a zsarnokságból!? Miféle pluszt/löketet adhat a humanizmus melletti kiállás/unk/hoz J. J. Abrams és csapata? Megerősít-e bennünket abban, hogy ne csatlakozzunk a sátánhoz, továbbá: harcoljunk ellene s küzdjük is azt le közösen?!
Én (eléggé nagyot) csalódtam. Számomra gagyi galaktikus sztori (jó, túlzok), ami, úgy sejtem, egyre hajaz csupán: a pénzre. Vagy, az is lehet, nem csak arra, de akkor mért annyira bődületesen közhely-zuhatag az egész? Hangsúlyozom: számomra.
Valami olyan őrületes megtisztulásra vártam/vágytam, éppenséggel advent idején... A csuda vigye el! És most úgy érzem, hogy már megint át lettem vágva. Nem nagyon, nincs azért egetverő tragédia. Ám, azért mégis!
Miket viszek magammal életbatyumban a Hetedikből?
No, például azt azért igen, hogy a mi gömbünk is bármikor megsemmisülhet, s az sem kizárt (sőt!), hogy ez sokszor meg is történt. Csupán érzéki csalódás (lenne) az egész mindenség/ünk/?
Egyetlenegy arc marad meg bennem igazán: Harrison Fordé. A krátereivel, a sebhelyével; szarkalábai szinte többet mesélnek az elmúlt évtizedeiről, mint a csillagközi bokszmeccs tucatnyi meneten keresztül. Annyira ember. Tartás van benne, ami tiszteletet parancsol. Igen, így szabad korosodni, hogy építem magam, nem adom föl soha, visszavonulni, hallgatni is tudni kell akár, de aztán, amikor eljön a pillanat, akkor menni, menni kell! Nincs kecmec.
Nem vagyok telhetetlen, s bizony lehetséges, már csak ezért érdemes volt hetek, hónapok, évek óta ezt az egész várakozást csigázni, hogy aztán, íme, kortársak: így is lehet, ahogyan Han Solo/Harrison Ford. És így érdemes! Gyerünk, galacsinlakók!
John Williams zeneszerző is belém fészkelte magát. Igaz, már korábban, legföljebb eddig nem rögzítettem magamban: Cápa, Schindler listája, Hegedűs a háztetőn… De Az ébredő Erő – filmként – miért csak kullog ezek után? Miért nem robbant, röpít? Miért nem kápráztat el? Miért nem hullámvasútozik minden (vagy legalább egy-két) porcikám sírás és nevetés között?
Kortársak: hányszor kellett elővenni a zsebkendőt kacagás vagy szipogás miatt? Valljunk színt! Kifelé megjátszhatjuk a sznobot, befelé is meglehet, de minek?
Ez a ziccer (leszögezem újra: bennem) kimaradt.
Nem lettem erőtlenebb, igaz. De, a csuda vigye el, az akkumulátoraim nem kaptak ezúttal plusz töltést. (Illetve csak a jelzett picurkát. De nem érem be ennyivel; a kutyafáját!) Pedig igen-igen készültem/vágytam rá (én is).
2015. december 20., vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése