Uramfia!
Szíves örömest jelentkeznék/befizetnék (egyelőre persze retúrra
gondoltam…) fakultatív kirándulásra a Jóisten számítógép-központjába. Lenyűgöző
lehet ősi és egyben ultramodern adathordozóinak, -tárolóinak mikro és makro bázisa. Szúrópróbaszerűen bekukkantanék ide-oda; chipném a rólam szóló báj(t)os
fájlokat.
Vajon Őrá is kivetne(k) internetadót?
Meglehet, éppen (űr)nemzeti konzultációra rendelné(k vissza)
porszemnyi bolygóra – a szőnyeg szélére állítaná(k) -, távol a világmindenségtől,
keletre.
Akkor
Amikor úgy hitték, érezték, tudták, hogy már tényleg nullák,
semmik, senkik, s lemondott róluk (csaknem) mindenki, akkor sejlett föl – no,
azért nem adj uram, de rögtön, hiszen hosszú-hosszú folyamat ez -, hogy
talán-talán (mégiscsak) ők is valakik és érnek valamit. Derengeni kezdett
bennük a fény, a minden(ség).
Úgyhogy
Gondolkodás az élet megrontója.
Gondolkodom, tehát kapok.
Egy(re több) gondolat bánt engemet… - úgyhogy egyre többet…
Véges
Akinek nincs pironkodni valója, annak fölösleges púderezni(e
magát). Akinek meg van, jó, ha bevési a kobakjába: fogytán a porkészlet.
Tűz van, hazám!
Aki a tűzzel játszik, az ne csodálkozzon, ha egy napon megdobálják
a (szék)házát.
Tábla a Földes (tej)úton
Vigyázat, emberveszély!
szp
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése