Percenként, óránként, naponként önmaga – anyagi, esendő volta - fölé képes emelkedni/szállni/ röpülni az Ember, hirdetve földi, (l)égi, kozmoszi közösségeknek: csodateremtőként igen is van értelme a létezés(ünk)nek.
Minden minutumban… önmaga alá zuhan/süllyed az emberiség, újra és újra, folyamatosan sokkolva a mindenséget: ördögként/sátánként kérdőjelezi, mérgezi, semmisíti meg az egyetemes érvényű, hatású (újra)alkotásba és az együtt/csapatban megvalósítandó jó cselekedetekbe vetett hit(ünk) alappilléreit.
2014. július 31. - szp
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése