Egy, kettő… Három nővér
Egy, kettő s háromra máris ütemesen verhetjük a mellünket,
hogy mi aztán tényleg boldogok vagyunk, velünk minden, de minden stimmel az ég
egy adta világon. Naná! Ismerni még valakit e kozmikus búgócsigán, aki ennyire
szépnek látja, mutatja, tudja a világot, gyújtópontjában az embernyájjal? A (fizetett)
önreklámjainknak aztán meg is van a hozományuk; saját magunkat tévesztjük meg újra
és újra.
Igaz, csalód(t)unk jó párszor, de már ezt is tudjuk frappánsan
kezelni, magyarázni. Kommentek nélkül egy tapodtat se! Jé, nem is volt annyira
jeges az a zuhany; csupán hallucinál(t)unk. Meg lehet (s)zokni. Nem igaz?
Egy-kettő, egy-kettő… Három nővér. Ők dehogyis Csehov
találmányai, már nehogy a nyakába varrjuk, hogy ilyenek vagyunk. Íme az ember!
(Ecce Homo!) Én, te, ő, mi, ti, ők. Változhat a sorrend; ahogy te(t)szik, tesszük.
Bár egyszerűbb (lenne) a tükröt ripityára törni, s legyinteni történetesen a
létfeltáró író(k)ra, mint akár belebújni saját magunkba, fölkapcsolva a belső reflektorainkat
- ha egyáltalán van még tartalékenergiánk -, hogy ne tévedhessünk el milliomodszor
is a saját ösvényeinken.
Azért ne röstelljük (annyira), ha elhagyatottságunkban nem
boldogulunk. Keressünk agilis túravezetőket! Éppenséggel a Kaposvári Egyetem
harmadéves színészhallgatóinak személyében bravúros turnészervezőkre bukkanhat(t)unk.
Kétszer is alátámasztották ezt Savariában, Anton Pavlovics Csehov Három
nővérének „beutaztatásával”, a Weöres Sándor Színház Márkus Emília Termében. Hu-juj!
S hogy nem átallottak túlontúl sötét, borús képet pingálni rólunk, nekünk... Honnan
veszik ezek a bátorságot? Beolvasnak, hogy nagy rakás „bizonyos” ez az egész
életünk a garnírunggal együtt. És végső soron nem restek szembesíteni azzal (ejnye!)
sem: totojázó janihuszárok, gatyázó, lacafacázó nyámnyilák (is) vagyunk. A teátrista
gézengúzok (kereszt)név szerint: Henrietta, Sándor, Nikolett, Bence, Zsófia, Petra,
Júlia, Anna, Nándor, Csaba, Laura, Izabella, Attila, Péter, Sára, Dalma.
Osztályvezető tanáruk (Kocsis Pál) és rendezőjük (Kelemen József) figyelmébe
ajánlunk melegen egy-egy intő kiosztását, majd odakanyarítását az
életindexükbe. Jól mossák meg a fejüket, tanulják csak meg az ebadták: ne merészeljenek
engedni (ebből) a huszonegyből! Már nehogy abbahagyják az efféle frissítést, élesztést,
teremtést bennünk/értünk. Egy, kettő,
három...!
Szombathelyi7, 2014. február 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése