Egy-egy tervezett
találkozás, beszélgetés előbb kezdődik, mint maga az esemény. A csuda tudja,
hogy van ez: peregnek az ember bensőjében olyan filmszalagok, amelyek még nem
is rögzíthették magát a valóságot, hiszen azt megörökíteni, ami nem történt meg,
merthogy még nincs is, képtelenség. És, bizonyos szempontból, mégsem az. Ezek a
képzelet próbafelvételei, egy szemszögből: a sajátunkéból. Aztán amikor „élesben”
zajlik a dolog, mit ad isten, megint csak: ahány szereplő, annyiféle
kameraállás. Hogy a köz(össég) archívuma végül is mit őriz meg, objektíve, azt
az idő előbb-utóbb úgyis eldönti. Azért erre (legalább) bízvást számíthatunk.
szp - 2014. február 25., kedd
- Vas Népe; Jó reggelt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése