www.alon.hu
Cinkos vagyok. Rólam, nekem szól a Gogol-Mohácsi fivérek Revizora a szombathelyi Weöres Sándor Színházban. Szembesülök azzal: nem teszek meg minden tőlem telhetőt azért, hogy a korrupciós járvány ne szedjen még több áldozatot planétánkon.
Egyetlenegy szereplő sem
makulátlan Gogol (1809-1852) komédiájában, ami amúgy a drámai főműve. A rendező
Mohácsi János és a dramaturg Mohácsi István által átgyúrt alkotásban miért is
lenne ez másképpen.
Nincs hiteles valaki, aki istenigazából
szembeszáll a lopással, a gengszterséggel, a mocsoksággal? Ami e golyóbison
zajlik, az már régen nem ostobaság, torzulás, visszásság, önteltség, kivagyiság,
fennhéjázás, hanem az emberi/es/ség elleni, bűnszövetkezetben elkövetett – az
ENSZ hágai Nemzetközi Bíróságának illetékességi körébe tartozó – egyetemes jövőtiprás.
Amikor vérbő, az életünket
tükröző komédiát látva-hallva alig-alig tudok önmagamon nevetni, az tragédia. A
szerzők – Gogol és a Mohácsi-fivérek – folyamatosan rá is tesznek (még szép!) egy-két
lapáttal, markolóval, de szinte még így sem képesek olyan blődlit produkálni,
amilyennel ne találkoznék nap, mint nap.
Én meg leginkább úgy teszek, mintha
mindez nem is létezne. Ipiapacs. Kvázi ez a Marson vagy éppenséggel távoli univerzumban
történne. Miközben – ne legyenek kétségeim efelől - maholnap bedarálnak engem
is. Ha hagyom.
Igényességből, alázatból,
teherbírásból ismét kitűnőre vizsgázik a rendszerszintű megkenhetőséget, a
lelkét az ördögnek is eladó – előbb-utóbb (inkább előbb) minden sunyiságra,
aljasságra képes - siserahadat fergetegesen ábrázoló WSSZ csapata.
Persze, nem mindenki fehér vagy
fekete, ám a mérleg nyelve kivétel nélkül mindenkinél (hát, nem őrület?) a
bűnrészesség felé billen. Landolás szennytengeren. Hartai Petra a polgármester lányaként egész korosztályt reprezentál. A bányamérnök hallgató-álrevizorral, a vendégművész Lábodi Ádámmal megrendítő, számomra katartikus pillanatokat szereznek, hiszen sejtetik, éreztetik, hogy ez a szerelem, ha tényleg tiszta, makulátlan lenne/maradna - mert hiszen az igazi tűz benne van! -, akkor ennyi erővel akár el is tudnák söpörni a gennyzacskó káder-gyülekezetet.
Alberti Zsófi polgármester-feleségként a kékharisnyások hígagyú mintapéldánya; óvatosan kell bánni a szavakkal, mégis „idekörmölöm”: Alberti Zsófi zseniális! Bajomi Nagy György polgármesterként, mint máskor szintúgy, meg tud mutatni - momentán ebből a féregből - valami olyat, ami csak a jelentős deszkaművészek sajátja. Orosz Róbert az álrevizor – rögzítendő: Lábodi Ádám telitalálat! – barátjaként a szélkakasság szakértője.
Khell Zsolt díszlete arról szintúgy árulkodik, hogy a magán- és a közszféra egyformán posványos meg salakanyagos.
„Vétkesek közt cinkos, aki
néma.” (Babits Mihály, 1883-1941 – Jónás könyve) A WSSZ hibátlanul szembesítő
Revizora a nyugatos költőkirály örök érvényű intelmét sugározza felém s belém. Értem szól.
2018. október 7-8. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése