2018. október 7., vasárnap

Színház az egész világ - Avagy: Budapest, te csodás!

 
www.alon.hu
Vidékiként (hosszú-hosszú évtizedekig) úgy még nem hajtottam párnára a fejemet Budapesten, hogy aznap ne jártam volna valamelyik fővárosi színházban.
Anno, legelőször az Operettben Petress Zsuzsa Pompadour-jával szárnyaltam.

Nemrégiben: Játékszín. Üggyel-bajjal parkolok; falatnyi helyre ismeretlen, kedves középkorú pár navigál.
A kivételes, zseniális Bánsági Ildikó imádnivaló Florence röpít az idén „hetvenkedő”, ragyogó Gálvölgyi Jánossal, a szintúgy briliáns Szemenyei Jánossal és a nemkülönben pazar művész társaikkal. (Filmen Meryl Streep rendített meg a világ legpocsékabb és legszerethetőbb operai hősnőjeként.)

„Padlót fogok” az autónál: két rendőr állja körbe.
Jézusom, a hátsó ülésen (volt?) a laptopom! 
Ott téblábol tüneményes „gerlepár”: ifjú szerelmesek.  Ők vették észre, hogy lehúzva maradt – nyilván a kapkodásban - az ablak. Értesítették a rendőrséget. Amíg kiért a jard, őrizték a járgányt.
Minden érintetlen.
Hálálkodom.
„Ejnye-bejnye!”, mosolyog a rend őrnője.
„Bocsánat!”, hebegem-rebegem.
Katarzis gyógy-balzsama lelkemen.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése