Mit-mibe? Kit-kibe? Mikor, hol, hogyan - miért?
Istent játszani.
Kína, Sanghaji Idegtudományi Intézet – makákók. Az 1996-os Dolly után – szabadon (…); 2018-ban.
Csak nem ezért (is) előnyös jóban lenni Kínával?
A hatalom bűvöletében - klónoz(tat)ni magamat. Ne má’!
Csakhogy az örökkévalóság 2, azaz kettő perc. (Ha fából vaskarika, akkor is.) Ugyanis: Doomsday Clock. A Végítélet Órájáig – az emberiség pusztulásáig – momentán ennyi lehet hátra. (Nem bulvárbomba: 18 Nobel-díjas tudós legfrissebb prognózisa.)
Legutóbb 1953-ban volt hasonló veszedelem.
Akkor hát mi a csudának kell foggal és körömmel ragaszkodni a kiskirálykodáshoz? (Persze, nincs definiálva, hogy e százhúsz másodperc valóságosan mekkora idő/szak/, ámbár erősen valószínű: nyúlfarknyi.)
Vajon miért nem lehet példát venni történetesen Sir Winston Churchill (1874-1965) brit miniszterelnöktől /1940-1945; 1951-1955/? „Fanatikus az, akit lehetetlen meggyőzni, de témát sem hajlandó váltani.” „Nem csak ahhoz kell bátorság, hogy az ember kiálljon és beszéljen, hanem ahhoz is, hogy leüljön és meghallgassa a másikat”.
A mozikban most „fut” A
sötétség órája Gary Oldman-nel. Rendkívüli államférfi – meg színész - kerül közel
hozzánk. Egedy Gergely történész professzor a film kapcsán a Kisalföld című
napilapnak (szerző: Hancz Gábor) ekképpen jellemzi Churchillt: „Fantasztikusan
oldotta meg a rábízott feladatot”. A Dinamó-hadműveletben, 1940 májusában az ő ötletének
köszönhetően több mint 330 ezer katonát mentettek ki a hitleristák/fasiszták
gyűrűjéből, Dunkerque térségéből.
Civilekre támaszkodva. Akik özönlöttek ladikjaikkal, lélekvesztőikkel, bármijükkel, amijük csak volt; segítettek honit, franciát, hollandot. Mintát adtak: a bajba jutottakért, a létveszélybe kerülőkért kutya kötelességünk - ráadásul meg jól is esik a lelkünknek! - tenni.
Csodálatos film A legsötétebb óra! Most – e káoszban – van a legnagyobb szükségünk mintára, bátorításra. Joe Wright rendező és csapata emberség-filmet alkotott, amibe, mint mentőövbe a menekülő, nyugodtan belekapaszkodhatunk.
A Churchill hitvesét játszó Kristin Scott Thomas is annyira melengeti a szívet! Ha mód van rá, a párunkkal együtt nézzük meg Wright remekművét. Kéz a kézben. Könnycsatornáink be-beindulnak. „Kétség sem fér hozzá, hogy a család és az otthon az, amely által az emberi társadalom legnagyobb erényei születnek, erősödnek és táplálkoznak”. (Naná, hogy Churchill!)
Ha már Dunkerque, akkor –
Dunkirk. Christopher Nolan rendező amerikai, brit,
francia, holland összefogással hozta létre. Égen, földön, vízben mutatja be az
úgynevezett hétköznapi hősöket. Távol a hatalomtól, ám az igazi döntéshozók szíve,
agya – legelébb is Churchillé – velük s értük dobog, zakatol.
A Dunkirk képileg is
lenyűgöző. Káprázatos. Egyek vagyunk civil bajtársainkkal, barátainkkal.
Hoyte van Hoytema operatőr s Chrisopher Nolan szövetsége: teremtő erő(nk).
Annyira művészet, oly’ annyira élet, lélek. S akikkel szintén együtt lélegezhetünk, a szereplők, Mark Rylance (az apa, akinek boldogság lehet a fiának lenni), Tom Hardy (a rendíthetetlen repülős), Kenneth Branagh (a csupa szív parancsnok), Barry Keoghan (a fantasztikus segédfiú) és a többiek, mind-mind, rendkívüliek.
Legvégső esetben akár még az is beleférhet: „Ha Hitler megtámadná a poklot, szerét ejteném, hogy kedvezően szóljak az ördögről.” (Churchill)
Embert klónoz(tat)ni tilos! Meg
klímát manipulálni. Tudatot pusztítani. Atomháborúval fenyegetőzni. Reaktorokkal
feketézni. Visszafordíthatatlanul károsítani.
Istent játszani. Civileket megfélemlíteni, üldözni.
A civil szó jelentése: polgári, magán. Civilizáció: kultúra, művelődés, műveltség, közműveltség. /Magyar szókincstár, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 1998/
Két percünk van.
Tanuljunk. Egymástól. Churchilltől: „A legnagyobb dolgok mindig egyszerűek és egyetlen szóval ki lehet fejezni őket. Szabadság. Igazság. Becsület. Kötelesség. Irgalom, Remény.”
„Az egyetlen útmutató az emberhez a lelkiismerete; …ezzel a pajzzsal, még ha játszik is velünk a sors, mindig becsületesen menetelhetünk.”
„Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán ez a kezdet vége.”
„Abból élünk, amit kapunk, de az éltet minket, amit adunk.”
„…sosem fogjuk megadni magunkat.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése