www.alon.hu
Születési év: 1995. Azaz, huszonkét esztendős a szombathelyi Isis Big Band (IBB). A zsúfolásig megtelt Bartók Teremben az IBB (nevezzük most így is: Igaz Barátok Brancsa) Pintér Róbert csapatkapitány, karnagy, egyesületi elnök inspirációjára, instrukcióira derűs közösségük alkotóelemévé változtatta a nézőregimentet.
Az IBB 1997-től működik egyesületként. Civil - polgári. Milyen gyönyörű a mi nyelvünk, csodálatosan építkezik! Civil, civilizáció: kultúra, művelődés, műveltség, közműveltség. Civilizált: kulturált, kiművelt, pallérozott, csiszolt, kifinomult, kifinomodott. Hát, mi más is lenne a cél, ha nem ez: magyarként európainak, egyetemes ember/i/nek lenni, univerzálisként/ökumenikusként hazafinak.
Igaznak.
A legkiválóbbak alkotását – esetünkben muzsikáját – közvetítve is eredetinek maradni. Erre van a legnagyobb szükség/let/ünk ebben az elmebajosok által félrevezényelt, álságos, kóros „kórus kavalkádban”.
2009-től jelentkezik évente a Swing Nagyjai műsorsorozatával az IBB, immár a kilencedik elemet prezentálta. Lendületesen. Szenvedélyesen. Lángolón/égőn. Frenetikusan.
Kék madárföldre repített (Maynard Ferguson zenekarával), Benny Goodmant idézte (a harmincas évek derekáról a dzsessz-zene szving korszakát), a hetvenes évekből Alfred James Ellist…
Az IBB-sek örömködését ki-ki – annak rendje és módja szerint - megspékelte, feldobta egy-két „betéttel”. A deszkákon a demokrácia ünnepel/het/te a diadalát. S ez beköltözött mindahányunkba. Akárcsak Novák Edina műsorvezetésétől az itthon vagyunk érzete.
A forró hangulatot a Weöres Sándor Színház két kiválósága, Fekete Linda és Szabó Tibor fokozta. Lány Ipanemából, Érzelmes utazás, Egyszer az életben – a varázslatos Lindától, aki újra és újra önmagára, a zenekarra meg ránk „szabta” az élményt. Szabó Tibor ezerszínűsége úgyszintén ragyogott. Idegenek az éjszakában (Strangers in The Night), Jó érzés (Feeling Good) című dalok. No és: Ez az élet (That’s Life), a Bronxi mese című filmből (Robert de Niro). Mai maffiatörténet, akár.
A sztárvendégnek, Malek Andreának - Az utca napos oldalán (Jimmy McHugh/Dorothy Fields szerzeménye,1930-ból) - most is elhittük, hogy amikor a legkevésbé lenne okunk a bizakodásra, akkor sem adhatjuk fel, nem tehetjük ezt meg! Csak azért sem! „Ezeknek?!” Hogy utóbb együtt konstatálhassuk: „Minden rendben van!” – vagy legalábbis rendben lesz előbb-utóbb! Kék /az/ ég (a Blue Skies 1926-ból, a rendkívüli Mr. Irving Berlintől). Meg Narancsszínű ég (Orange Colored Sky), Valaki szeret engem (Somebody Loves Me)…
Malek Andrea arra is példa, miképpen lehet e földi „Nagy utazás” (pazarul élte-énekelte anno!) során folyamatosan építeni önmagunkat. Hogy aztán a tarsolyunkból önzetlenül adhassunk másoknak. Hihetetlen, mekkora energiatartalékai vannak! Színésznő. Énekművész. Fénysugár. Akire, amióta ismerjük (1989-től, a Szomszédok című televíziós folyamból), nyugodtan rábízhatjuk magunkat. Nyílt, makulátlan, mesterkéletlen, odaadó.
A mesés zenész csapattal együtt játszotta el – s Fekete Lindával, Szabó Tiborral - Bicska Maxi balladáját (Cápadal - Kurt Weill/Bertolt Brecht). „Nézd, a cápa hogyha gyilkol, / Síkos teste tiszta vér! / Bicska Maxin finom kesztyű, / Éjjel-nappal hófehér.”
Nem maradt kétségünk: a civil sokaság leleplezi a gonoszt, merthogy nem ismer lehetetlent. S az Isis Big Band és rajongótábora számára is jöhetnek a további dolgos-boldog évtizedek!
2017. május 1-2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése