2015. szeptember 23., szerda

Nádas Péter: A hang zavarja a csöndet


„A csönd a csendet nem zavarja.”  Az idézet Nádas Péter Mese a tűzről és a tudásról című elbeszéléséből való (1987).

Miképpen élem meg az univerzumot annak részecskéjeként, történetesen e földlabdacson, avagy éppen egy másikon? Mi zajlik, folyik itt-ott-amott? Bennem, benned, bennünk? A saját kozmoszunkban. S körülöttünk, közöttünk?

Hagyjanak engem békén a magán(y)galaktikámban? Avagy az mégis csak közös? Ahogy (ős)anyánk/apánk is az, a nagy Bumm(né)…?

S hát együtt lehetne/kellene valami felé autózni, vonatozni, repülni. Nem elütni, nem elgázolni, nem lebombázni egymást. Szárnyalni.

Ám e szavak is csupán látszatok, nem azok, amik. Mik is? Mint(h)ák; de még csak mint(h)ák sem. M i n t h a  nem is lennének…

Mikor is nem? Merthogy mi is az idő? És a tér?

Ezek rétegeződései – testi, lelki szellemi „vázunkon”…

Velünk van (volt/lesz) az idő vagy ellenünk? Vagy mi tagadjuk meg/le – áruljuk el ezt/azt is?

Nádas Péter kihajítja eddigi létünk raktárkészletét, majd rendre fölsúroltatja velünk a padlót, a (tánc)parkettünket, mozgástereinket. Amikről amúgy csak hisszük, azok, amik. De nem. Mások.

Majd’ minden egészen másképpen van. (Ottlik-szerűen, szabadon/?/.)

Egyetemes dimenzió-útmatató (is) Nádas. Profánabbul: iránytű. A bennünk lévő végtelenhez. Hogy ez fából vaskarika/vasparipa(?). Az elbizonytalanodás bizonyossága…? Ám mégsem, csak azért sem a káosz lesz úrrá bennünk/rajtunk – akkor legalábbis nem, amikor teremtő periódusokat inspirál/gerjeszt (nálunk) az írógéniusz, aki hétfőn, szeptember 21-én, a magyar dráma napján a Pesti Színház színpadán olvasta fel a Találkozás (1979) című színművét, miután átvette a Szép Ernő Életműdíjat.

Köszönet, hogy a Népszabadság olvasójaként ott lehettem.

Egyébként a táskámban lapult Krúdy Gyula Szindbádja (Magyar Helikon, 1975), amelybe Ruttkai Éva - aki foggal-körömmel küzdött, hangosan kiáltott azért, hogy a Nádas-remek színre kerülhessen; végül a Találkozás Máriája volt 1985-ben – szóval ezt a Krúdy-idézetet írta: „Századunk a halálé” Ruttkai Éva – Győr, 1976. október 14. (Nádas Pétert a színpadon hallgatva ugrott be, hogy történetesen aznap volt az író harmincnégy éves, merthogy 1942. október 14-én született, Budapesten.)

Vajon a „Tündérkirálynő”/Ruttkai Éva ma meg azt írná be egy (Krúdy)kötetbe: „XXI. századunk a halálé”?

Nádas Péter ekképpen diagnosztizál az említett elbeszélése vége felé: „Közös csendjük mélyén valamennyien hallották a tűzvész lobogásának zaját. Csupán a hang zavarja a csöndet. De senki nem szólt”.

 

 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése