2015. február 14., szombat

Hazá(r)dnak rendületlenül; a nagy duett

Mondd meg, ki a barátod, s megmondom ki vagy.
A fát gyümölcséről, embert erkölcséről.
Minden disznó megleli a maga dörzsölőfáját.
Eb kutyával hamar összebarátkozik.
Minő a vászon, olyan foltja kerül.
Gonosz a gonoszt hamar felismeri.
Tolvaj a tolvajra hamar ráismer.

Új barátért el ne hagyd (el ne cseréld) a régit.

Mindenkit érhet meglepetés.
A titkot a tyúk is kikaparja.

Tégy jót az ördöggel, pokolra visz érte.
Mit mással cselekszel, azt várjad fejedre.
Addig a barátság, míg zsíros a konyha.
Nyelvnek nincs csontja, mégis sok embernek betöri a fejét.
Ne nevesd a békát, ha te sánta vagy.

Aki délig kurva, délután is kurva. 
A farkas a szőrét elhányja, a természetét soha.
Ne csinálj a szádból segget!

Aki egy tűt lop, ökröt is próbál.
Ki szemeten nevelkedett, mást is rühesnek gondol.
Aki molnárral utazik, (annak) lisztes lesz a kabátja.
Olyan a cserép, mint a fazék.
Terem a konkoly, he nem vetik is.

Mindenkinek megvan a maga ára.
Akié a föld, azé az ország.
Guba gubához, suba subához.
A cérna is ott szakad, ahol a legvékonyabb.
Hol a méz a legédesebb, a fullánk a legkeserűbb.

Jobb az élő kutya a holt oroszlánnál.
Minden ember, ember, de nem minden ember emberséges (becsületes).

Kevély ló nagyot botlik.
Nagy ember nagyot botlik.

Hol a harag nyertes, ott vesztes a nyugalom.
Ha kettő veszekszik, a harmadik nyer.

A vén bútort szívesen cserélik ki.
Hiába szapulod a szerecsent.
Hiába fürdik a csóka, nem lesz hattyú.

Embert szaván, ökröt szarván.
Ott is terem gazember, ahol nem vetik.

A juhot nyírni, nem nyúzni kell.
Az elveszett becsületet nehezebb visszaszerezni, mint az elveszett vagyont.

Döglött lónak nem kell kötőfék.
Csata után okos a magyar.
Késő a holtat orvosolni.

Semmi se(m) lehetetlen.
Az ember halandó.

A süllyedő hajóról menekülnek a patkányok.
Nem kell a győzelem előtt tapsolni.
Rókán rókát kell fogni.
Sok sas, sok dög.
Ki felől Isten elvégezte, hogy felakasztják, nem hal (a) vízbe.

Bolondnak az Isten is megbocsát.

                                                    Forrás: T. Litovkina Anna Magyar közmondások nagyszótára    
                                                                 Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2010, második kiadás  
                                                                 A magyar nyelv kézikönyvei X., sorozatszerkesztő: Kiss Gábor 
                       
                                                 www.alon.hu                                                 Szenkovits Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése