„Mindent kellene, hogy
jelentsen 1956, és nem jelent semmit”, vélekedett Pomogáts Béla (1934. október
22.) Széchenyi díjas kritikus, tanár, irodalomtörténész, az irodalomtudományok
doktora.
„Nekem van 56-os múltam.
Börtönben is voltam. Könyveket írtam 56-ról. Nagyon szomorúan tapasztalom, hogy
ma már nincs igazán jelentősége 56-nak.”Vajon mi lehet ennek az oka? – kérdeztem az 1956-os emlékéremmel, a Nagy Imre-emlékplakettel, valamint Akadémiai Díjjal, MTA Kritikai Nívódíjjal, Kisebbségekért-díjjal, Tekintet-díjjal is kitüntetett tudóst.
„Nem olyan nemzedék van hatalmon, aminek köze van 56-hoz. Ez is furcsa: egyszer csinált velem interjút egy rádióriporter, aki azzal kezdte, hogy ’tudom, hogy Béla bátyám részt vett a forradalomban, utána le is volt csukva; ugye, igaz, hogy az 56-os forradalomnak Orbán Viktor volt a vezére?’ Mondom neki: nézze meg a születési évszámát… Erre ő: ’Akkor tényleg nem lehetett…’De azért csak őt tekintik 56 vezérének…
Szóval, a hülyeség Magyarországon olyan méreteket öltött megint! De, hát, ehhez vagyunk hozzászokva. Itt mindig az a seggnyaló társaság - amelyik a politikai hatalom sarkában igyekszik elhelyezkedni -, az műveletlen, erőszakos és tudatlan volt. És még dicsekedett is a műveletlenségével.”
Mit kellene tennünk ahhoz, hogy a tisztesség, a becsület, az adott szó, s nem a másik/mások megbélyegzése, hanem a kreativitás, a nyitottság érvényesülhessen az oktatásban, az egészségügyben és minden másban? Mit tegyünk, hogy ne adjuk fel a reményt?
Pomogáts Béla: „Egy kívánsággal nem lehet ennek megfelelni. Körülbelül 26 ezer 458 dologban kellene másképpen viselkednünk.”
Mivel kellene kezdenünk?
„Elkergetni az összes politikust, akár kormányon, akár ellenzékben van” – summázta véleményét a tanár úr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése