Május nyolcadikán – a második világháború európai befejezésének 73. évfordulóján (e napon tette le a német hadsereg a fegyvert feltétel nélkül) – lépett föl Koncz Zsuzsa (1946) a veszprémi Hangvillában. Ugyanekkor mondta föl az iráni atomalkut az USA elnöke. Budapesten civil aktivisták tiltakoztak a Parlament előtt, szabadságjogaink megnyirbálása ellen.
Koncz Zsuzsa arról vallott zsúfolt nézőtér előtt, hogy a királyé nem leszünk, akkor inkább elmegyünk. Amiként tette ezt ’56-ban a Kárpáthyék lánya. „Bárhogy lesz, úgy lesz” - jeligével.
Rohan az idő Tündérországban, a mai Vadvilágban. A bőrünkön érezzük a múltunkat elhazudók, a jelenünket gengszteresítő, a jövőnket megkaparintani akarók tudat-porlasztását.
Ne vágj ki minden fát. Ég és föld között. Jöjj kedvesem, ülj ide mellém; ne legyél bánatos!
Végtére ismét demonstráltunk. Mint tesszük azt 1964 óta, hosszabb-rövidebb ideig tartó megszakításokkal, Koncz Zsuzsa koncertjein.
Bekapcsoltuk – Zsuzsa kérésére - a mobiltelefonok lámpáit, mint tettük azt április 21-én is a budapesti Szabad sajtó útján. Akkor a magyar és az európai himnusz – az Örömóda - éneklésekor.
Most: Miért hagytuk, hogy így legyen?
Ha én rózsa volnék… Hányszor, de hányszor taposott már ránk/bennünket lánckerék. Nyíljék - rózsa - a fiúnak, s nyíljék még a lánynak!
2018. május 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése