A szombathelyi Weöres Sándor Színházban zsinórban két saját és egy vendég produkció hatósugarába kerülhettünk.
Nyolc éve tartja műsoron a
WSSZ A jó pálinka itassa magát című, nevezhetnénk ekképpen: életképsorozatot,
Koleszár Bazil Péter rendezésében, társalkotó Sultz Sándor.
Itt(hon) nem lehet kibírni
pia nélkül. Ha már minden áron módosítani akarja a hatalom – ördögi módon – a
tudatunkat, elébe megyünk azzal, hogy iszunk, mint a gödények. Napestig. Mindenhol.
Egy - akolban - a tábor: alkohol-honban.
Persze, elhülyítve még könnyebben lehet vezetgetni bennünket az orrunknál fogva. Vagyunk annyira ostobák, hogy besétálunk hol ebbe, hol abba a karámba/kelepcébe.
Megint nincs kiút.
Kálmánchelyi Zoltán figurája leszáll a mélybe, hogy rögzítse – maga is jeles piásként – a szeszkazán-ország s a szivacstömeg mindennapjait. Kálmánchelyi óriási. Akkor is, amikor a röhögéstől majd’ kiesik a szerepéből. De úgy mindenestül: baromira jó.
Ez az Abszurdisztán, a mi otthonunk, annyira, de annyira vicces, hogy az már szinte - zokognivaló. E vidéken hagyomány az agylúgozás, de e mostani ország-bitorlók olyan tudományosan-rafináltan, szemérmetlenül űzik a népnemzeti pszichózist/butítást/pusztítást, hogy az elektrosokk ehhez képest kismiska.
Nagy Cili, Edvi Henrietta, Orosz Róbert, Endrődy Krisztián, Bajomi Nagy György, Horváth Ákos egyszerűen nagyszerű.
Nem az általuk elénk rakott tükör a hibás. Mi vagyunk a hunyók. Az ökörcsorda balgái.
Udvaros Dorottya, Fekete Ernő,
Kéri Kitty, Simkó Katalin – a Mediszin Kft. és az Orlai Produkciós Iroda (OPI)
jóvoltából – John Patrick Shanley (1950; Oscar-díjas amerikai forgatókönyvíró,
rendező) Kétely című színművét hozta el Savariába. Pelsőczy Réka nagyigényű,
kifinomult rendezésében.
Az egyházi iskola
igazgatónője mindig, mindenkiben/mindenben kételkedik. Pontosabban: az ő saját
dolgain kívül. Benne, önmagával szemben: soha, semmikor, semmilyen aggály,
szkepszis, skrupulus, gyanú(per), bizonytalanság, habozás, tétovázás, tamáskodás,
hitetlenkedés, bizalmatlanság nem ébred.A tévedhetetlenség nagyasszonya. (Anno volt férjnél.) Maga a tökély.
No, hát mi a saját bőrünkön érezzük időről-időre az efféle autokraták ember- s népmentő küldetését. Magyarán: mindennek/mindenkinek, ami/aki tisztaság a leigázását, az eltiprását.
Udvaros Dorottya félelmetes Aloysius nővér. Egyházi, egy házi sátán. Akad(t) kikről mintát vennie korunk egyik legnagyobb honi színművésznőjének. Borzongunk.
Flynn atya a Szombathelyről indult, szintén zseniális Fekete Ernő. És most „átmegyek Aloysius nővérbe”, merthogy amikor anno, a Ki mit tud? vasi döntőjében gimnazistaként remekelt, azt állítottam/írtam róla, nagy színész lesz. Sok mindenben tévedtem (nem győzök eleget pironkodni), de, kérem szépen, ebben, s egyáltalán, tehetség-felismerésben: nem! Fekete Ernő most is jóval fölülmúlta „a szakvezetés elvárásait”; velünk/bennünk marad.
Mondanám, de hiszen a mi kutyánk kölyke; csak e régi/igaz szólásnak ne lenne olyan kénköves íze-bűze!
A fiatal nővér szerepében Kéry Kitty. Él. Sugárzik. Hát, ilyen csoda létezik?!
A bevándorló diák anyjaként Simkó Katalin mindazt a szörnyűséget, kínt is érzékelteti, amit a kiközösítetteknek – merthogy az elbutítottak képtelenek a befogadásra - el kell itt és ma viselniük/szenvedniük. Nem csoda, ha a legelső adandó alkalommal – az itt(hon) rekedtek mélységes fájdalmára/szomorúságára – menekülni kényszerülnek.
(SZÍN)Művészet. Jordán Tamás,
Szabó Tibor, Szerémi Zoltán s Lukáts Andor rendező szintúgy méltó e fogalomhoz.
S ahhoz a darabhoz, melyet Yasmina Reza (1959; francia író, színésznő)
alkotott. Dettó: Művészet a címe. Komédia a műfaji megjelölés. Ez annyiban érvényes,
mint mondjuk temetésre: vígjáték. Végjáték helyett.
Három barát közül a legtehetősebb
méregdrága viaszfehér olajfestményt vásárol. A tejszín számtalan rányalatával
(a laptop „viszi” az ujjamat félre/félve; pardon!), szóval árnyalatával. A király meztelen.
Ki, miképpen meri, szeretné, akarja, tudja ezt megmondani?
Vagy ez „csak” egy - újabb - tiszta lap? Afféle kihívás? (Provokáció?) Lehet újrakezdeni a létalkotást, megint?
Fölbukkan egy fogalom: próbaidő. A barátságot illetően (is).
A művészetről, egy műalkotásról – bármiről/bárkiről - feketén-fehéren kiállíthatok-e bizonyítványt? S az éppen aktuális hatalomgyakorlókról? Érvekkel. Hogy, uram bocsá’: deformálódtak.
Hol van az egykori patyolattisztaság? Ha egyáltalán.
Ez meg amaz, ezért meg ezért helytelen! Példákkal. Független európai, amerikai, távol-keleti világklasszis szakemberek bevonásával vizsgálatot javasolok, teszem azt, korrupció-gyanús ügyleteikben.
Mert hiszen értü(n)k haragszom, nem ellenü(n)k!
Tisztázzák magukat!
Meghallgatnak-e? Elmerengenek, elgondolkodnak? Nem torolják meg, hogy másképpen vélekedem erről, arról, amarról?
De vissza a próbaidőhöz! Hoppá, hiszen bizonyos ételemben próbaidő ez a mi kis földi utazásunk. Ha alaposabban kapirgálunk, az itt-lét vetületei tárulnak elénk. Ne kerteljek: terítéken a felelősségem. Miképpen állok helyt eme ajándék próbaidő(m)ben?
Kussolok, sumákolok, emígy-amúgy halandzsázom, benyalok ezért-azért, avagy: karakán maradok?!
Vagy megkenhető. Picikét. Aztán elkap a gépszíj.
Serge, a műgyűjtő: Jordán Tamás. Azt is sejteti: mikor vágom át – akasztom hasba - önmagamat is? Mikro füllentések, galaktikus hazudozások. Aki ellentmond, azt leírom. Isten vagyok.
Marc, talán hihetnénk ellenzék(i)nek, a szintén brillírozó Szabó Tibor. Az árnyalatok, az árnyalatnyi változásaink is mennyire sokat mondók, túlmutatók.
Yvan, a nyájas – ez is kulcsszó: nyájas (nyálas?) – a mindig és most is remek Szerémi Zoltán. A békítgető. Hinta-palinta.
De hol vannak az igazi hídépítők?
A három színművész hibátlan. Hihetetlen, mennyi vetületet képesek vázolni. Lukáts Andor emberi-művészi kvalitása szintúgy megkérdőjelezhetetlen.
Élmény-gyűjtögető életmódot
folytat az ember. S míg megkap(hat)ja az érzelmi, a gondolati ínyenc betevőt:
színművész(et)i falatkákat ízlelgethet, kóstolgathat, megemészthet/földolgozhat,
illeszthet/beépíthet, s (még) képes folyamatosan elemezni önmagát, a világot, nem
rest folyton-folyvást korrigálni, meg tud újulni, addig talán/reméljük, túl
nagy baj nem lehet - színi élményekkel megerősített - tartóelemeivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése